Szombaton meglehetősen szokatlan összeállításban játszottunk szoros meccset a Csata TKK otthonában. Elsősorban a centereket érintette a betegséghullám, így Dávid Miának, Madár Katának és Papp Lillának kellett megoldani a palánk alatti játékot. Saját nevelésű játékosunkkal, Dávid Miával idéztük fel a hétvégi mérkőzést.
Gyakran megfordulsz a négyes poszton?
Játszottam már itt korábban is, úgyhogy egyáltalán nem volt számomra idegen. Sőt, kifejezetten élveztem is. Az első fordulóban, a Pécs ellen Gabi (Laufer Gabriella – a szerk.) hiányzott, így a kezdő ötösben én szerepeltem ezen a poszton. A mozgásokkal is tisztában voltam, hiszen az egyéni képzéseken sokszor a centerekkel együtt dolgozom. Nyilván szokatlan volt a szerep, ugyanakkor komfortosan éreztem magam.
Az alacsony szerkezet ellenére nem sokkal maradtatok alul a lepattanózásban. Mi volt a tervetek a meccsre?
A sok hiányzó miatt tudtuk, hogy alacsony szerkezetben fogunk pályára lépni. Az edzőnk, Gáll Tamás azt kérte tőlünk, hogy legyünk agresszívek, ne hagyjuk magunkat és mind az öten menjünk el a lepattanókért. Ez sokszor jól is működött, és bár nem végig, de voltak olyan szakaszai a mérkőzésnek, amikor maximálisan meg tudtuk valósítani. Nagyon büszke vagyok a csapatra, mert mindenki mindent megtett a pályán. Küzdöttünk, vetődtünk, az összes energiánkat felhasználtuk.
Hányan edzettetek a mérkőzés óta?
A korábbi betegek elkezdtek fokozatosan edzeni. Egyelőre labda nélkül, futással, erősítéssel, a pálya szélén készülnek a visszatérésre. Sajnos lett új betegünk is, de a stáb mindent megtesz, hogy vasárnap a lehető legszélesebb rotációval léphessünk pályára a BKG ellen.
Nagyon kellene az a szigetszentmiklósi mérkőzés. Érzitek a találkozó súlyát?
Tisztában vagyunk vele, hogy mennyire fontos mérkőzés következik. Szeretnénk győzni, és ezzel mögöttünk tartani a Győrt és a Ceglédet, illetve nem magunkra húzni a BKG-t sem. Felkészülünk az ellenfelünkből. Nem szabad görcsösen belemenni a mérkőzésbe. Fókuszáltan, nagy energiával, csapatként, a megbeszélteket maximálisan betartva kell játszanunk. Ha ez sikerül, akkor lehet esélyünk győzni.
Az egész évet nézve, hol tart most a csapat szeptember-októberhez képest?
Szerintem rengeteget fejlődtünk. Megismertük egymást a pályán és azon kívül is, összeszokott a csapat. Szerintem ez a játékunkon is látszik. Tisztázódtak a szerepek, megvan a kommunikáció a csapaton belül és mentálisan is jobb állapotban vagyunk. Az irány szerintem jó, és a többieken is érzem, hogy sokkal előrébb tartunk, mint a szezon elején.
Miben más az idei, mint a tavalyi csapat?
Kicserélődött a csapat, így nem volt egyszerű elkezdeni a szezont. Az első hónapokban még csak kerestük a közös hangot, ismerkedtünk egymással. Az idei csapat fiatalosabb, más a karaktere, mint a tavalyinak. Ez plusz erőt, energiát ad, cserébe viszont hullámzóbb a teljesítményünk. A fiatalok több játéklehetőséget kapnak, így gyorsabban fejlődnek, és szerencsére megvan bennük a bizonyítási vágy is.
Tavaly elérhetőnek tűnt a rájátszás, idén viszont úgy néz ki, hogy a 9. helyért is komolyan meg kell küzdenünk. Hogy éled meg ezt?
Más helyzet, más célért kell küzdenünk idén. Ez mentálisan azért nagy kihívást jelent, hiszen muszáj fókuszáltnak maradni. Nincs ingyen a 9. hely sem. Szeretnénk megmutatni, hogy van tartásunk, szeretnénk bizonyítani és szépen zárni az idényt. Azt gondolom, hogy ilyenkor dől el igazán, hogy milyen csapat vagyunk, hiszen ezek a mérkőzések is lehetőséget adnak, hogy fejlődjünk, bizonyítsunk, tapasztalatot szerezzünk és erősebben jöjjünk ki ebből az időszakból.
