A Dávid Kornél Kosárlabda Akadémián rengeteg edző dolgozik kicsikkel és nagyokkal. Sorozatunkban őket mutatjuk be kicsit közelebbről, aktuális témákat és karrier utakat is bejárva. A sort Nagy Sándorral kezdjük, aki a DKKA legifjabb kosarasaival foglalkozik hosszú évek óta. Évnyitónkon át is vehette emlékérmét, mellyel az akadémia fennállása során, töretlenül nálunk dolgozókat tüntettük ki. Székesfehérvár hálás lehet, hogy ilyen tapasztalt szakember foglalkozik a gyermekekkel, mint Nagy Sándor.
Az évnyitón kapott emlékplaketted a bizonyíték, hogy a fehérvári kosárlabdázásban évtizedek óta dolgozol. Hol és hogyan kezdődött az edzői pályád?
A főiskola befejezése után Debrecenben kezdtem tanítani és a DEAC, egyetemi csapatánál edzősködni.
Milyen út vezetett odáig, ahol most tartasz? Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál az elmúlt évek alatt?
Röviden igen nehéz ezt összefoglalni. Dolgoztam fiúknál és lányoknál, minden korosztályban, felnőtt férfiaknál és nőknél az NB I-es bajnokságban. Voltam az U15-16 fiú válogatott edzője évekig. Volt lehetőség bőven tapasztalatszerzésre. Eredményesség szempontjából az volt a legtermékenyebb időszak, amikor évekig folyamatosan dolgozhattam ugyanazzal a csapattal, a mini korosztálytól az ifjúsági bajnokságig. Így érett be a folyamatos, tervszerű munka.
A te feladatod az egész utánpótlássporton belül az egyik legnehezebb lehet, hiszen te teszed le a kosárlabdázás alapjait. Te hogyan látod ezt a szerepkört?
Amint említettem volt összehasonlítási alapom, és valóban a legnehezebb feladat a legkisebbekkel való foglalkozás. Átgondolt tervezést – ami képlékeny, akár egy edzés közben is változhat -, nagyon nagy odafigyelést, állandó hibajavítást igényel ez a munka. Ugyanakkor nem szabad a gyerekektől a játék és a szórakozás élményét elvenni. Az egyensúly megtalálása komoly és nehéz feladat. Fel kell ismerni, mikor lehet haladni, mikor kell visszalépni a tanulás folyamatában. Ugyanakkor hozzá kell tennem, hogy az maga a csoda, mikor a káoszból, ahol mindenki egy helyen van és kevés az egy labda, egyszer csak azt láthatjuk, ami már kezd hasonlítani a kosárlabdára.
Kenguru korosztállyal és náluk is fiatalabb gyerekekkel foglalkozol. Hogy néz ki az iskolai toborzók folyamata és mi a titok, hogy aztán U18-as vagy még magasabb szintekre jussanak később a fiatalok?
Az alap az iskolai előkészítő csoportoktól indul. Alsó tagozatos osztályokat látogatunk, a testnevelés órák tartásának átvállalásával kedvet csinálunk ehhez a sporthoz, de legalább ennyire kell támaszkodni a Palánta és a Dobd a kosárba mozgalomban résztvevőkre is. Titok nincs, dolgozni kell. Ugyanakkor elképesztő energiát teszünk a munkába, pedig tudjuk, hogy az nem, vagy csak ritkán fog megtérülni. Az akadémiánk ezt az utat vállalta fel, ellentétben sok más akadémiával, akik csak a tehetséges gyerekek összegyűjtésével és természetesen megfelelő edzői munkával érnek el jó eredményeket. Fiú vonalon talán kedvezőbb a helyzet, mert sok a gyerek, és van egy kiemelt csapat korosztályonként, akiknek biztosítani lehet a legjobb munkafeltételeket. Ugyanakkor nem küldünk el senkit, mindenkinek van lehetősége edzésre és versenyzésre.
Van olyan akadémiai szezon, amit valami miatt kiemelt helyre teszel az emlékeidben?
A DKKA munkájába a Fejér Kosár Egyesületből a 2003-2004-ben született lányokkal kapcsolódtam be. Öröm volt velük dolgozni, résztvevői voltunk a Kenguru, Gyerek, Tini Országos döntőknek. Az én döntésem volt, hogy nem vittem őket tovább. Sajnos a többszöri edzőváltás, átigazolások, sérülések miatt nem tudták a korábbi sikereiket megismételni.
Voltak kedvenc tanítványaid? Akadnak, akikre esetleg különösen büszke vagy, hogy pont a te kezeid közül kerültek ki?
Debrecenben kedvenc tanítványom volt Kecskeméti János, aki a városának legelismertebb és egyik legeredményesebb leány utánpótlás edzője lett. Fehérváron Kozma Tamást említeném, aki szintén testnevelő tanár és sikeres kosárlabda edző, jelenleg Győrben dolgozik, vagy Matus Gábort, aki sportvezetőként segíti az akadémiánk munkáját.
Tanítványom volt Keller Ákos is. Ő a legjobb példa arra, hogy megfelelő szülő támogatás, az adottságok, példamutató szorgalom, kitartás meghozza az eredményt. Posztján a válogatott nélkülözhetetlen tagja.
Természetesen büszke vagyok azokra, akik a sportolás és a tanulást össze tudták egyeztetni és főiskolát, egyetemet végeztek és sikeres felnőttek lettek. Nehéz kiemelni közülük egy-egy embert, mert sokan kimaradnának, pedig mindenkire büszke vagyok. Fiúknál Véh Balázst, Márton Zoltánt lányoknál Rozsics Teodórát és Sándorfi Rékát azért említeném meg, mert az egyetem, majd a munka mellett is még aktív NB-I-es játékosok voltak.
Fiúkkal és lányokkal is dolgozol. Milyen különbségeket látsz a képzéseik között, ebben mire esküszöl?
Kezdő gyerekeknél az a tapasztalatom, hogy a fiúk gyorsabban tanulnak, hamarabb rájönnek a játék lényegére. Fogékonyabbak, érdeklődőbbek, a tanult, vagy látott trükköket bátran alkalmazzák akár a játékban is. A lányoknál kevesebbet kell törődni a fegyelmezéssel és ők szorgalmasabbak is, viszont figyelmetlenebbek. Amikor már kellő tudást és tapasztalatot szereznek, akkor már nincs különbség.
Hol tartotok az idei szezonra való felkészüléssel? Hogy néz ki a gyerekek programja, mit kell tudni az idényükről és miket vársz el tőlük?
A fiúknál, az előző évi csapatból, akik folyamatos játéklehetőséget kaptak a bajnokságban csak négyen maradtak. Sokan most kapcsolódtak be, és még van egy év lemaradásuk. Tanulunk és bízunk abban, hogy fejlődünk. Akik tudásban előrébb járnak, azoknál azon dolgozunk, hogy az ebben az életkorban elsajátítható alapelemek minél magasabb színvonalú, készség szintű tudására tegyenek szert és ezzel hasznos játékosai legyenek az U11-es válogatottnak. A többiekkel a célunk a tanítás és a felzárkóztatás. A bajnokságban a 4.-6. hely megszerzésével elégedettek lennénk, de nem ez az elsődleges.
Az előző év előkészítő év volt a lányoknál. Korosztályunknál egy évvel fiatalabbak voltunk, így versenyeztünk végig a bajnokságban. Ebben az évben is fontos az alapok további tanítása, az alapelemek összekapcsolása, ezek alkalmazása minél több mérkőzésen. Ezért is indulunk el az U12-es bajnokságban is, ahol négy lány csapat szerepel. Itt szeretnénk a második helyen végezni az év végi összesítésben, saját korosztályunkban pedig természetesen a legjobbnak kell lennünk a régiónkban.
