Sajnos bemelegítésnél kiderült, hogy Gajárszky-Tóth Zsombor, az irányítónk térde (szerencsére csak a növés miatt) nem 100%-os. Bár megpróbálta vállalni a játékot, de hamar kiderült, hogy nem tud játszani.
Az ellenfelünk rangadóhoz méltó elánnal vetette bele magát a mérkőzésbe, nagyon agresszív
letámadással kezdték a mérkőzést. Kezdő irányítónk nélkül, megilletődötten léptünk pályára, és nagyon gyorsan komoly előnyre tett szert az Alba. 24-5-nél, közel 20 pontos hátránynál sikerült végre nekünk is megérkeznünk a mérkőzésbe. 2 perc alatt több, mint dupla annyi pontot dobtunk, mint előtte 8 perc alatt, az agresszív letámadás ellenére.
A védekezésünk is kezdett összeállni, sokkal kevesebb hibát vétettünk, így a negyed végére sikerült kicsit kozmetikáznunk az eredményt.
A 2. negyedben ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Fokozatosan, egyre pontosabb védekezéssel nehezítettük ellenfelünk támadójátékát, aminek köszönhetően felzárkóztunk hozzájuk. Támadásban még mindig sok volt a pontatlanság, de a negyed végére ebben is előre léptünk és a félidőre, bár még hátrányban voltunk, de pozitív előjelekkel mehettünk az öltözőbe.
A 2. félidőben a védekezésünk még fegyelmezettebb lett. Azt az amúgy nagyon jó erőket képviselő Albát, aki az első negyedben 29 pontot dobott nekünk, a 2. félidőben 25 ponton tartottuk.
Úgy gondolom, a szezon eddigi legjobb játékát bemutatva, agresszív de fegyelmezett védekezéssel fokozatosan tudtunk zárkózni a roppant szívós ellenfelünkhöz és a végére több clutch momentumban támadásban is sikerült jókat döntenünk, és megnyernünk a mérkőzést.
Nagyon sok tanulsága van ennek a összecsapásnak, de talán a legfontosabb, hogy támadásban lehet jobb vagy rosszabb napja a csapatnak, vagy 1-1 játékosnak, de a védekezés az csak koncentráció és akarat. Ebből ma a srácok jelesre vizsgáztak, és ha ezt tudjuk tartani, vagy akár még előrébb lépni, a szezon későbbi szakaszában senki sem mehet ellenünk biztosra, mindenki életét meg fogjuk nehezíteni.
Ami szintén legalább ilyen fontos, hogy a szezon során először láttam ilyen csapategységet a srácoktól.
Együtt élt mindenki a csapattal, mindenki hozzátette a magáét ehhez a győzelemhez.
Hosszú még az út, de ebből a meccsből sokat lehet és kell tanulni. Persze nem lehet így elkezdeni egy mérkőzést, ahogy elkezdtük, ebből visszajönni a meccsbe nem mindig sikerülhet. Sok buta, ki nem kényszerített hibánk volt, amiben fejlődnünk kell. De ameddig így harcolunk, legyen akár győztes vagy vesztes mérkőzés, addig a játék végén úgy mehetünk haza, hogy mindent megtettünk és jó munkát végeztünk.
Úgy gondolom, hogy jó irányba tartunk, dolgozni és fejlődni kell tovább, és akkor a sikerek is jönni fognak!
