Folytatódtak rájátszás küzdelmeink, ezúttal azt a Kecskemétet láttuk vendégül, akikkel az alapszakasz során kétszer is találkoztunk, mindkét mérkőzés vége vereség lett. Kíváncsian vártuk, hogy az utolsó, decemberi találkozó óta mennyit fejlődött csapatunk.
A lányok nagyszerűen kezdtek, hatalmas energiákat mozgósítva, valósággal sokkolták az ellenfelet, akik látványosan nem számítottak ekkora ellenállásra. Már az első nyolc perc két kapott mezőnykosara megmutatta milyen fából faragtak bennünket. Az első negyedet követően aztán sokasodtak hibáink. Kissé elkényelmesedtünk, lankadt a figyelem és a fegyelem, eladott labdáinkból pedig visszakapaszkodtak szünetre a kecskemétiek.
Fordulás után is addigi medrében folyt a mérkőzés. Hibáinkból tovább építkezett ellenfelünk, de sosem szakadtak el egy labdás távolságnál jobban. Emiatt tudtunk a hajrára rákapcsolni és egy utolsó nagy fordítással megragadni a vezetést, végül pedig a győzelmet is.
Lehet hogy nem volt a legszebb mérkőzés, továbbra is óriási gond hogy ennyi labdát ajándékozunk az ellenfélnek - sokszor teljes érthetetlenül - azonban ezt a győzelmet már nem vehetik el tőlünk. A lányok sebessége és védekezése rengeteget fejlődött. Harcosságunknak köszönhetően 70(!!!) lepattanót tudtunk szerezni, egy olyan csapat ellen, ahol majdnem mindenki egy fejjel magasabb volt. Büszke vagyok mindenkire, kivétel nélkül ez mindannyiunk sikere!
