Az előkelő ötödik helyen végzett a körmendi B-döntőben fiú serdülő csapatunk. A srácok bravúrral bejuthattak volna a legjobb nyolc közé, végül a tizenharmadik helyen zárták a szezont, több nagynevű műhelyt is maguk mögé utasítva. Maár Benedekkel beszélgettünk a B-döntőről.
Megünnepeltétek a két szezonzáró győzelmet?
Természetesen remek hangulat uralkodott az öltözőben és a hazafelé tartó buszúton is. A keddi edzésen előkerült a focilabda, emellett a szülőkkel közösen egy csapatévzárót is tervezünk, hogy méltó módon zárjuk le a szezont.
Két erős ellenfelet győztetek le a hétvégén. Mit gondolsz, miben nőttetek föléjük?
A Szolnok és a Kecskemét is kiváló csapat, kemény védekezéssel és tudatos támadójátékkal. Szolnokon egy év eleji edzőmérkőzésen még 30 pontos vereséget szenvedtünk, igaz, akkor hiányzóink is voltak. A Kecskemétet pedig egy végletekig kiélezett mérkőzésen tudtuk legyőzni hazai pályán a Főtábla második fordulójában, és végül csak hajszállal maradtak le az A-döntőről. Úgy gondolom, hogy a hétvégén mindkét csapatot az agresszív védekezésünknek és a jó döntéseinknek köszönhetően sikerült felülmúlnunk. Nagy nyomást helyeztünk rájuk, sok hibára kényszerítettük őket, ami jelentősen megkönnyítette a támadójátékunkat is. A srácok remekül ráéreztek arra, hol tudunk előnyt kovácsolni támadásban, és ha nem sikerült gyorsindításból befejeznünk, akkor sok labda nélküli mozgással, valamint betörés-kiosztás játékokkal találtuk meg a kedvező helyzeteket.
Összességében, hogy érzed: a helyünkön végeztünk?
A szezon egészét tekintve igen, nagyjából reális a helyezésünk. Ha egy kicsit szerencsésebb a sorsolásunk, vagy a B-döntő első mérkőzésén a jobbik arcunkat mutatjuk, akkor akár előrébb is végezhettünk volna. A mögöttünk záró csapatok közül egyedül a SZEDEÁK ellen szenvedtünk vereséget még a selejtező során, de később vissza tudtunk vágni nekik. Minden más csapatot sikerült legyőznünk a szezon folyamán. Azokkal az ellenfelekkel pedig, akik végül előttünk végeztek, többnyire szoros és jó mérkőzéseket játszottunk, sőt volt olyan is, akit le tudtunk győzni, pedig később az A-döntőbe jutott. Összességében azonban nem feltétlenül a helyezést tartom a szezon legfontosabb mércéjének. Sokkal többet jelent számomra a mutatott játék, valamint a gyerekek egyéni fejlődése.
Miben erősebbek nálunk az A-döntős csapatok? Reálisan lett volna helyünk ott, és ha igen, mennyi sikerélményre számíthattunk volna?
Évről évre az első öt-hat csapat jóval nagyobb merítési lehetőségekkel rendelkezik, így velük értelemszerűen nehezebb felvenni a versenyt. Idén a másik két A-döntős csapat, az Alba és a Kiss Lenke is komoly előnnyel indult, hiszen a jelenlegi keretükből már tavaly is 8-10 játékos rendszeresen szerepelt a Főtáblán, ráadásul sokan közülük meghatározó szerepben. Ez a plusz tapasztalat egyértelműen megmutatkozott a játékosok képzettségében és a mérkőzéseken mutatott alacsonyabb hibaszázalékban. Ettől függetlenül fel tudtuk venni velük a versenyt, és nagyon jó mérkőzéseket játszottunk ellenük, valamint a DEAC ellen is. Innen nézve akár helyünk is lehetett volna az A-döntőben, bár a szezon egészét tekintve ez nagy meglepetés lett volna, és a bejutó nyolc csapat teljesen megérdemelten szerepelt ott. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy az A-döntőben több komoly vereségbe is belefuthattunk volna. Így viszont három jó mérkőzéssel tudtuk lezárni a szezont a B-döntőben, aminek szintén megvan a maga pozitív oldala.
Hogy érzed az egész éves fejlődési ívet? Mennyit sikerült megvalósítani abból, amit a szezon elején elterveztetek?
Nagyon szép fejlődési ívet járt be a csapat. Folyamatosan léptünk előre, fordulóról fordulóra javult a játékunk, és a gyerekek egyre jobban beépítették a tanultakat. A szezon elején kitűzött célokat szinte maradéktalanul sikerült megvalósítanunk. Ősszel a védekezésünk, különösen az egészpályás letámadás, a vártnál is gyorsabban összeállt. Támadásban fokozatosan építettük be az új technikai és taktikai elemeket. A szezon végére gyorsabban és magabiztosabban játszottunk, emellett rengeteget fejlődtünk dobásban is, amelyre szintén nagy hangsúlyt fektettünk. Külön öröm számomra, hogy mentálisan is sokat léptünk előre. A gyerekek bátran és kreatívan kosárlabdáznak, mernek hibázni, nem adják fel, hisznek magukban és egymásban, valamint elképesztően tudnak küzdeni. Ezek olyan értékek, amelyeket magukkal vihetnek a későbbiekben is, és amelyek nemcsak a kosárlabdapályán, hanem az élet más területein is előnyükre válhatnak.
Három napot együtt töltött a csapat, ami elég ritka. Milyen volt csapatépítés szempontjából ez a hétvége?
Valóban, a szezon során nem volt hasonló alkalom, ráadásul most csak napi egy mérkőzés szerepelt a programban, így több idő jutott a közös élményekre. Ebből a szempontból is nagyon hasznos hétvégén vagyunk túl. A gyerekek sokat beszélgettek egymással és az edzőikkel, emellett néhány kreatív játék és feladat mellett közös Bajnokok Ligája-döntő és NBA-mérkőzés megtekintésére is volt lehetőség. Úgy gondolom, hogy mindenkinek maradandó élményt jelentett ez a három nap, és az amúgy is erős csapategység tovább erősödött. Mi, edzők is még jobban megismerhettük a játékosokat. Egy nagyon jó karakterekből álló, összetartó társaságot alkotnak.
Mi lesz a csapattal? Mennyien lépnek feljebb a kadettek közé, és mennyire maradtok egyben?
Gyakorlatilag a teljes csapat korosztályt vált. A 16 játékosból 14-en jövőre már az U16-os korosztályban szerepelnek, ketten pedig maradnak a következő idény U14-es csapatában. Talán már nem titok, hogy új edzőket kapnak a srácok, de úgy gondolom, jó kezekbe kerülnek, és képesek lehetnek két év múlva hasonló vagy akár még szebb szezont futni a kadett korosztályban. Ezúton is szeretném megköszönni az Akadémiának, hogy ezzel a csapattal dolgozhattam. Remélem, hogy megfelelő alapokat tudtunk nekik adni idén, illetve az elmúlt három év során Kodak Gergővel, Hegedüs Kornéllal, Tóth Péterrel, Osváth Bencével és Erős Anikóval közösen. Köszönöm a szülőknek is ezt a három évet. A kezdetektől fogva megkaptam a bizalmukat, mindenben partnerek voltak, és végig támogatták a gyerekeket, valamint engem is. A srácoknak pedig köszönöm azt a hozzáállást, amellyel végigcsinálták ezt az időszakot. Én is sokat fejlődtem általuk, sokat tanultam tőlük, és rendkívül hálás vagyok, hogy az edzőjük lehettem. Kívánom nekik, hogy haladjanak tovább ezen az úton, és maradjanak ugyanilyen remek közösség!
