Győzelem nélkül távozott a B-döntőről május közepén kadett fiú együttesünk. Bár a srácok a miskolci hétvégén nem tudták a legjobb arcukat megmutatni, az oda vezető út nagyon szépen sikerült, hiszen csoportgyőztesként, egyenes ágon jutottak tovább a rájátszásból. A csapat vezetőedzőjével, Blahó Barnabással beszélgettünk.
Csalódott voltál a B-döntő után?
Igen. Többet vártam a csapattól. Minimum egy mérkőzést szerettem volna megnyerni a srácokkal, de ami számomra még fájóbb, hogy játékban is elmaradtunk attól a szinttől, amire képesek vagyunk.
Azóta gondolom, sokat gondolkodtál azokon a mérkőzéseken. Mi nem működött a csapattal?
Sok minden működött, és sok minden nem. Nagyon hullámzó volt a játékunk. Egy-egy remek periódust érthetetlen hibák követtek. Amikor viszont igazán nehéz helyzetbe kerültünk, rendre visszataláltunk az erősségeinkhez, és olyankor az ellenfeleknek is nehéz dolguk volt velünk szemben. Minden mérkőzésen volt 10-15 percnyi mélypontunk, amiből ugyan vissza tudtunk kapaszkodni, de a fordításhoz már nem maradt elég erőnk.
Milyen jelentősége van annak, hogy végül az 5. vagy a 8. helyen végeztetek?
Igazából nincs nagy jelentősége. Inkább a játékosok lelkének tett volna jót egy-két győzelem. Sokaknak ez volt az első országos döntője, és jó lett volna, ha megtapasztalják a siker élményét is ezen a szinten.
Mit tanultatok csapatként, és mit tanultál te edzőként a tornából?
A legfontosabb tanulság az, hogy egy országos döntőben nem fér bele ennyi üresjárat. Az ellenfelek minden megingást könyörtelenül kihasználnak, ezért végig magas koncentrációra van szükség.
Sikerült a szezon végére elérnetek Petivel azokat a célokat, amelyeket a szezon elején kitűztetek?
Ha a szezon elején azt mondják nekem, hogy a B-döntőben fogunk szerepelni, gondolkodás nélkül aláírtam volna. Az elsődleges célunk az volt, hogy a gyerekek minél többet fejlődjenek. Már az elején elmondtam nekik, hogy ha ez megvalósul, akkor a győzelmek és a sikerélmények is automatikusan érkezni fognak. Ezt viszonylag hamar sikerült elérnünk, és apró lépésekkel folyamatosan emeltük a lécet. Az újabb és újabb célkitűzéseket rendre teljesítettük, így végül kvalifikálni tudtuk magunkat a B-döntőbe. Ha ebből a szemszögből nézzük, akkor igen, elértük a céljainkat. A pont az „i”-re azonban azzal került volna fel, ha Miskolcon egy vagy akár több mérkőzést is meg tudunk nyerni.
Milyen edzéseitek vannak még a tanév végéig?
A bajnokságok befejezésével már megkezdtük a jövő évi korosztályok kialakítását, így a srácok az új edzőikkel fejezik be a szezont. Ebben az időszakban elsősorban a kondicionális képességek és az egyéni készségek fejlesztésén van a hangsúly.
Szakágvezetőként hogyan látod a junior és a serdülő csapatok szereplését?
Kezdjük az idősebbekkel. A juniorcsapat játéka december végére kezdett igazán összeállni. Ekkor azonban a csapat egyik legjobb játékosa, Debreczeny Dávid lehetőséget kapott egy felnőtt A-csoportos együttesnél, ahol az U21-es bajnokságban is szerepelhetett, valamint a felnőttcsapattal is edzhetett. Januártól így teljesen új helyzet állt elő a juniorcsapat számára, amelyre többen jól reagáltak, és előre tudtak lépni. Viszonylag fiatal keretünk volt, ami jövőre már változni fog. Bízom benne, hogy a fiúk tovább fejlődnek, rutinosabbá válnak, és a befektetett kemény munkát több győzelem is kíséri majd. Remélem, hogy a következő szezonban már egy országos döntő elérését is reális célként tűzhetjük ki.
A serdülőcsapat várakozáson felül teljesített, amihez ezúton is gratulálok a játékosoknak. Beni és Gergő kiváló munkát végzett a gyerekekkel, a fejlődésük pedig látványos volt a szezon során. Nem gondolom, hogy reális elvárás lett volna az A-döntőbe jutás, ugyanakkor nagyon közel álltak ahhoz, hogy egy bravúrral kiharcolják azt. Így is három hasznos és jó mérkőzéssel tudták lezárni a szezont a körmendi B-döntőben, ami méltó befejezése volt ennek a szép évadnak.
Fotók: Schwanner Róbert, Zölei Fanni
