Tizenhét ponttal tért vissza kisebb sérülése után Papp Lilla a Vasas ellen az előző fordulóban a Piros csoportban. A Miskolcról érkezett center egyébként is csapatunk eddigi legponterősebb játékosa, meccsenként több mint tizenöt pontot tesz a közösbe. Lillával beszélgettünk az eddigi székesfehérvári időszakáról.
Nagyszerűen tértél vissza a Vasas Akadémia ellen, de előtte nem láthattunk. Mi történt veled pontosan?
Az egyik edzésen kiment a bokám, emiatt másfél hetet kellett kihagynom, közte sajnos két meccset is, a Sopron elleni bajnokit és a Vasas elleni Hepp Kupa nyolcaddöntőt. Addig csak erősítettem a pálya szélén az edzéseken. Nem voltam túl boldog, hogy nem segíthettem a csapatnak. Próbáltam azért a mérkőzéseken egy-egy jó szóval támogatni a lányokat. A Vasas elleni bajnokin térhettem vissza, és örülök, hogy így sikerült.
Ha már a Hepp Kupánál tartunk, a sorsoláson a DVTK U23-as csapatát kaptuk ellenfélnek a legjobb négy közé jutásért. Nem tűnik egyszerűnek…
Nem volt túl nagy szerencsénk a sorsoláson. Nincsenek is jó emlékeink a DVTK-ról, hiszen a bajnokságban pont ellenük játszottuk a legrosszabb meccsünket. De nézzük a jó oldalát: a Hepp Kupában megmutathatjuk, hogy több van bennünk, mint amit azon a bajnokin mutattunk. Sokat tanultunk abból a meccsből és megpróbálhatunk visszavágni nekik.
Segítség lesz, hogy ismered a csapattársaidat és az egész közeget?
Valóban, tavaly a junior mellett pályára léptem a Piros csoportban is a DVTK színeiben. De nem gondolom, hogy ez sokat fog számítani, hiszen a volt csapattársaim is ismernek engem, ezért ezek a dolgok valamennyire kioltják egymást. Ettől függetlenül biztosan lesz néhány olyan helyzet, amikor adhatok egy-egy jó tippet a társaimnak. Természetesen a csarnokot is jól ismerem, hiszen az átadás óta ott edzettünk, ez biztosan előny lesz.
Miben más az ottani közeg, mint a Dávid Kornél Kosárlabda Akadémia?
A DVTK az ország egyik legnagyobb utánpótlásbázisa, irigylésre méltó lehetőségekkel. Ennek ellenére úgy érzem, és az eddigi tapasztalatok is azt mutatják, hogy jó döntést hoztam, amikor Fehérvárra igazoltam, hiszen itt is, amit csak lehet, azt megkapom az Akadémián. A csapattársak is befogadók, nagyon sokat segítenek a beilleszkesésben. Ha kell, elhoznak autóval az edzésre, vagy bármi hasonló. Jó érzés, hogy mindenkire számíthatok. Nagyon jó közösségbe kerültem.
Hogy éled meg az átmenetet az utánpótlás korosztály és a felnőtt mezőny között?
Ez a folyamat már tavaly elkezdődött, hiszen akkor töltöttem a DVTK-nál az utolsó utánpótlás évemet. A szezont egy értékes ezüstéremmel zártuk a junior döntőn, ráadásul a Piros csoportban felnőtt csapatok ellen is játszhattam. Azt most még nem látom teljesen magam előtt, hogy meddig juthatok a kosárlabdában. Természetesen vannak céljaim és álmaim, amikért mindent megteszek, de jövőre érettségizek, és egyelőre eddig tudok tervezni. Bárhogy is alakul, biztos vagyok benne, hogy minden segítséget meg fogok kapni az Akadémiától.
Össze tudod egyeztetni a sportot az utolsó gimnáziumi éveddel?
Elég zsúfoltak a napjaim. A Kodolányi János Gimnáziumban tanulok, így itt töltöm a napjaim első felét. Az edzések szerencsére délután vannak, és az órák után általában tudok egyet pihenni. Ha elég időm van rá, akkor alszom is egyet. Edzés után készülök fel a másnapi órákra. Azt tudni kell rólam, hogy nem a Miskolc-Székesfehérvár az első nagy váltás az életemben, hiszen a szülővárosomból, Debrecenből egyszer már elkerültem Miskolcra. Így mondhatjuk, hogy hozzászoktam a kollégiumi léthez, és hogy kevesebbet lehetek a családommal. Azért időnként jut idő a kikapcsolódásra is. A lányok nagyszerű csapatépítő programokat tartanak, és szép lassan felfedezem Székesfehérvár éttermeit is.
