Elsőéves serdülő lányokkal folytatja a munkát Akadémiánkon Szabó-Horti Dóra. Dodi olyan fiatalok fejlesztésével foglalkozhat, akik jövőre is a serdülők között játszhatnak. A korábbi kiváló centerrel az eddigi tapasztalatairól és edzői filozófiájáról beszélgettünk.
Ismerted korábbról a lányokat?
Mivel tavaly a gyermek korosztályban játszottak, így összevont edzéseken, például az iskolai szünetekben, már találkoztam velük, úgyhogy nem voltunk teljesen ismeretlenek a maggal. A lányok 2012-es születésűek, azaz tiszta U13-as csapatom lesz. Ez azt jelenti, hogy a következő két szezonban ebben a korosztályban fognak versenyezni.
Milyenek az eddigi edzések?
Magas létszámmal, több mint húsz lánnyal kezdtük el a felkészülést. Az augusztus elég ingadozó volt, hiszen sokan mentek nyaralni, nem tudott mindig mindenki jönni. Az edzések jók, a lányok lelkesek. Már most látszik, hogy tudnak új dolgokat, amiket az első hetekben tanítottunk nekik. Nagyon jó kis csapat. Bár nem régóta dolgozunk együtt, de látszik, hogy jó közösséget alkotnak.
Varga Saci személyében másodedző segíti a munkádat. Milyen a közös munka?
Nagyon szeretek Sacival dolgozni. Hamar kiderült, hogy hasonlóan látjuk a kosárlabdát. Mindketten azt valljuk, hogy nem szabad semmit elsietni. Inkább csináljuk meg ezredszer is ugyanazt, hogy a gyerekek jó alapokkal fejlődhessenek tovább.
Mik a tapasztalataitok az első mérkőzésekkel kapcsolatban?
Játszottunk már több felkészülési mérkőzést, például a Csatával és a Mórral. Hasznosak voltak, hiszen kijött például a védőtávolság, az agresszivitás szükségessége. A Csata leginkább abban bizonyult jobbnak nálunk, hogy agresszívan és keményen védekezett. Jó volt ilyen ellenállással szembesülni. A lányok látták, hogy ez a keménység lehet a kulcs. Bemutathatunk lazább védekezést is a pályán, de ezzel lényegében átverjük magunkat. Amellett, hogy fontosak az edzőmeccsek, az edzéseken, egymás között is rengeteget tudunk fejlődni, így nem tervezünk túl sok mérkőzést.
Tavaly a Flamingók csapatát edzetted. Miben más a két korosztály?
Egy 12 éves kislány már előrébb tart a kosárlabdában, fizikálisan és mentálisan is fejlettebb, mint egy kenguru korosztályos. Itt már azért járnak edzésekre a gyerekek, mert szeretnek jönni, akarják, nem pedig azért, mert a szülők elhozzák őket. Egy kicsit kilépnek a nagyvilágba. Taktika terén még nem kell komoly dolgokra gondolni. A kenguru korosztályhoz hasonlóan a cél az alapok megerősítése és az egyéni fejlesztés, a fizikális terhelés. Ezek a lányok két évig serdülők lesznek, így nem fogom az első hetekben megtanítani nekik az elzárásokat. Az a cél, hogy úgy lépjenek majd fel a kadett mezőnybe, hogy jól megtanulják az alapokat.
Milyen célokat fogalmaztál meg a korosztály felé?
Nyilván mindenki mindig nyerni akar, ami jobb, mint kikapni, de a legfontosabb a folyamatos fejlődés. Ez hosszú távon kifizetődőbb szerintem, mint erővel vagy valamilyen taktikai húzással egy-egy meccset megnyerni. Szeretnénk olyan alapokat adni a lányoknak, hogy jövőre akár az A-döntőt is megcélozhassuk. Kőkemény munka és egy kis szerencse kell hozzá. A csapat jövőre is itt lesz, így fontosabb, hogy idén megadjuk a megfelelő alapokat és előkészítsük, hogy jövőre ütőképes csapatunk legyen.
