Véget ért leány csapataink szezonja, ennek apropóján pedig a női szakág vezetőjével, Gáll Tamással beszélgettünk. Egyebek közt a járvány sújtotta szezon tapasztalatairól, edzői gárdáról, valamint az egyes csapatok fejlődéséről esett szó.
Kaotikus szezonon vagyunk túl, hogyan írnád röviden körül az idei tapasztalatokat?
Bekötött szemmel ültünk fel egy olyan hullámvasútra, amiről nem tudtuk, hol van az eleje, vége, alja és teteje. Elkezdtük a szezont úgy, hogy semmi sem volt biztos a holnappal kapcsolatban. Egyfelől történelemkönyvbe illő bajnoki év volt a maga negatív jellegével, másrészt nagyon fontos, hogy mindenki túlélte. Ezt elsősorban átvitten értem, és gondolok a többi sportszervezetre is, hiszen az iskola bezárások, terem problémák nem csak minket érintettek, a magunk részéről viszont igyekeztünk a lehető legjobban átvészelni ezt az időszakot. Az Akadémia dolgozói előtt le a kalappal, hogy az edzések, mérkőzések szervezését ilyen helyzetben is sikerült kezelnünk, de meg kell említenem a szülőket, akik erőn felül teljesítettek. A gyerekekkel kiegészülve ez a sportháromszög jelesre vizsgázott kitartásból és bizalomból. Szakmailag azonban nagyon nehéz értékelni az évet, hiszen ebben a szituációban azt is pozitívnak látom, hogy nem léptünk vissza.
Új, fiatal edzők kerültek az Akadémiára az idény előtt (Mányoky Fanni, Török Zsófia (U14), Botka Gerda, Kovács Dávid (U16)), mennyire kellett mentorálnod őket és hogyan értékeled a teljesítményüket?
Nem teljesen terveztük ezt a fiatalítást, inkább az élet hozta így, de jól jöttünk ki belőle. Lehet látni, hogy lendületes, lelkes fiatal edzőink vannak, akik tanulni, fejlődni akarnak. Örülök, hogy segíthetem őket, úgy látom megfogadják a tanácsaimat és fejlődnek, de még mindenki az útja elején van.
Gyermek és kenguru korosztályban volt talán a legstabilabb a helyzet, Nagy Sanyi bácsi összes rutinjával a Tigrisek, a Békák és a Pandák is szép szezont zártak. Mennyire tudtad őket is nyomon követni?
Sanyi bácsi és Kovács Timi nagyon jó munkát végzett. Valóban nagyjából rajtuk látszódott legkevésbé, hogy megrázták volna őket a körülmények. A bajnokságban szépen szerepeltek, egyetlen lány csapat verte meg őket, az a Szekszárd, aki az egész régió legjobb csapata lett. Szerencsével és kemény munkával derekasan helytálltak, de ez nem lepett annyira meg. Sanyi bácsitól ezt is várhatjuk, hiszen áldozatos munkáját már az előző évekből is tapasztalhattuk, ebben a szezonban pedig „kimaxolták” a lehetőségeiket.
Az U14-es lányok helyzete nem volt egyszerű, eleve ritkán játszottak és a járvány miatt számos forduló el is maradt. Hogyan lehet így értékelni egy szezonban az egyének fejlődését?
Nehéz értékelni ezt a csapatot, mivel a járvány sújtotta szezon őket érintette talán leginkább. Egy nagyon stabil csapatról van szó, akiknek a valós tudása idén nehezen mérhető, mert konstans rengeteg hiányzójuk volt, relatíve kevés meccsel. Így nem könnyű reális képet adni a gyerekeknek, akikben egyébként látszik a potenciál, és az egyes taktikai elemek is visszaköszönnek. Mindezek mellett azt is meg kell említeni, hogy még a szezon előtt új, fiatal edzőpáros vette át őket, akikhez meg kellett tanulniuk alkalmazkodni, ami nem könnyű serdülő korban. Két éve kezdte meg Fekete Csilla ezzel a kerettel a munkát, aki nagy örömünkre gyarapította a DKKA családot, főállású anya lett. Folyamatosan kapcsolatban maradtunk, és a következő szezontól nagyon bízom benne, hogy apró részfeladatok erejéig számíthatunk majd rá ismét. Visszatérve a lányokra, úgy érzem az idei alapok jövőre lesznek igazán fontosak a serdülőknél.
Nem kommunikáltuk, de kadett korosztályban edzőváltás is történt az idény során. Miért volt szükség erre és hogyan hatott a regionális bajnokságban szereplő csapat teljesítményére a változtatás?
Így van, a szezon első felében folyamatosan azt láttuk az U16-osoknál, hogy a gyerekek a saját komfortzónájukban kosárlabdáznak és megrekedt a fejlődésük. Februárban az addigi másodedző vált vezetőedzővé, aki mellé egy újabb, fiatal edző jött a csapathoz. Az edzőváltásnak azon része, hogy a játékosok új impulzusokat kapjanak, illetve kicsit más iskolát tapasztaljanak abszolút örvendetes, még ha ennyi idő alatt óriási változást szakmailag nem is lehet elérni. Azonban hozzá kell tenni, hogy ez a korosztály egyébként sem a legerősebbnek tűnő generáció. Az eredmények másodlagosak, ami viszont nagyon is számít, hogy a gyerekek edzésmunkája, szellemisége már sokat változott, és ez számunkra előrelépés.
Az egyedüli korosztály, mely utánpótlásunkban elérte legalább a „B” döntőt idén az U18-as volt. Még a nyolcas döntőn is rengeteg hiányzója volt a csapatnak, mégis elmondható, hogy az ő szezonjuk sikerült legjobban?
Nem gondolom, mivel a serdülőkhöz hasonlóan a valós tudásuk körülbelül 25%-át tudták megmutatni. Ha folyamatosan teljes keretünk van, a junior „A” döntő közepén is végezhettünk volna, és nem a második nyolcas legvégén. Persze innen nézve mondhatjuk, hogy csalódás a szezonjuk, de idén le kell nyelnünk ezeket a keserű pirulákat a koronavírussal, sérülésekkel, betegségekkel, és így kell vizsgálni a csapatok szereplését.
Végezetül térjünk rá a zöld-csoportos női amatőr együttesre. A felnőttek negyedik helyen zártak, csalódott vagy?
Nem. Idén minden relatív. Tulajdonképpen újoncként kezdtük el a zöld csoportot, és így is a szezon nagy részében első-második helyek között libikókáztunk, a mezőny többségét sikerült legyőzni. Ehhez képest nyilván visszaesés az elért negyedik hely, főleg, hogy feljutásra pályáztunk. Egyértelműen a piros csoportba kerülés volt a célunk a szezon előtt, de nagyon ritka volt az a meccs, amin teljes kerettel tudtunk kiállni. A mérkőzések kétharmadát megnyertük, kizárólag fehérvári gyerekekkel. Ezért nem kell elnézést kérnünk. Ebből a csapatból pár kivételtől eltekintve mindenki ebben a városban született, itt tanult kosárlabdázni, és ha el is ment egy időre, tárt karokkal vártuk vissza, ahogy ezután is mindenkit. Igyekszünk saját utánpótlásunkra támaszkodni ezután is és megcélozni a piros csoportot. Nagyon bízom benne, hogy a következő szezon már arról szól, hogy ki a jobb a pályán és nem arról, hogy kinek van kevesebb hiányzója!
Az első fordulóban elszenvedett hazai vereség a DVTK U23 ellen úgy tűnt csak a szezon elei formának tudható be. Márciusig futószalagon jöttek a győzelmek, majd jött a TFSE-MTK és az ELTE Fortis elleni mérkőzések. Mitől változott ott ennyire meg a csapat képe?
Ez a női kosárlabda szépsége. Ősszel olyan meccset játszottunk a TF ellen idegenben, ahol nem is igazán volt esélyük, de említhetném a DVTK elleni miskolci győzelmünket is. Voltak nehezen érthető, aktuális formán múló vereségek, de ez mindig benne van a kosárlabdában. Ami már kevésbé tetszett, hogy nehezen idomultunk fizikálisan a mezőnyhöz. A kosárlabda márpedig női és férfi vonalon egyaránt kontakt sport, sok múlik a fizikumon. Nem szeretnék mindent a járványra fogni, nagy hiba lenne örökké e mögé bújni, de kicsit véleményes szerintem, hogy egyes meccsekre úgy kellett kiállnunk, hogy „Azokkal játszunk, akik egészségesek.”. Át kell beszélnünk az olyan hiányosságokat, mint az erőnlét is, és el kell gondolkodnunk azon, hogy miben fejlődhetünk.
Vége az évadnak, mire lehet számítani a nyári szünet után, milyen változások várhatók a felnőtt csapatnál?
Nem titok, van tervünk a piros csoportban indulásra, komoly erősítésen eshetünk át jövőre, amennyiben elérjük a feljutást. Több lány jelezte már, hogy távozik, de a jelenlegi utunkról nem akarunk letérni, sőt! Erősíteni szeretnénk és elsősorban kimondottan fehérvári kötődésű játékosokban gondolkodunk. Hosszútávon egyébként is olyan jövőképet szeretnénk a felnőtt csapattal vázolni az Akadémián kosarazóknak, ami egy komoly lehetőség lehet számukra. Természetesen nehéz Budapest vonzerejét leküzdeni, főleg érettségi után, de dolgoznunk kell azon, hogy Székesfehérvár a kosárlabda-térképen előkelőbb helyre kerüljön.
