Nem volt könnyű majdnem másfél hónap után újra belerázódni a srácoknak a verseny helyzetbe, mindent az alapjairól újra össze kellett szedni, hogy bekapcsolódjunk egy félidő alatt a mérkőzésbe. Ugyan az ellenfél anti-kosárlabda jellegű festékben állós 2-1-2es zónája nem volt szimpatikus, mégis jobban akartak nyerni és megcsinálták, amire fel voltak készülve, velünk ellentétben.
A második félidőben összeraktuk a védekezésünket és a mérkőzés végére a mínusz 15 pontról plusz 15 pontos előnyt kovácsoltunk. Persze nagy volt az öröm, hiszen behúztuk a győzelmet, de valójában tudtuk mire számítsunk és mégis nehézkesen jött csak össze a győzelem. Mindezek ellenére büszke vagyok a csapatra, hiszen nem riadtak meg, nem dobták be a törölközőt, hanem felléptek fizikálisan és mentálisan is a feladathoz, amit a játékvezetők röhejes teljesítménye sem könnyített meg.
Gratulálok Antal Dani teljesítményéhez, megdolgozott érte az elmúlt években, még sok ilyen és még jobb meccset kívánok neki.
A tavalyi régiós bajnokok kerete nagyban megváltozott, az első mérkőzésen ki is kaptak az Esztergomtól így mondhattuk, hogy mi számítottunk a favoritoknak.
A mérkőzés elejétől látszott a tudás különbség a két csapat között a mi javunkra, ám jelentősen mégis csak a 4. negyedben sikerült ellépni az ellenféltől a pontatlan passz, elkapás, befejezés kivitelezések miatt.
Gratulálok a fiúknak a két győzelemhez, viszont a következő fordulóban meg kell mutatni az első perctől mire is vagyunk képesek.
