A mérkőzés elején látszott, hogy ez egy eldőlt mérkőzés. Mindenkinek jutott játék lehetőség, kis kivétellel mindenki fókuszált volt és alázatos. Tudtunk taktikai dolgokat gyakorolni. Az amúgy kevesebb játékidőt kapó játékosok is tudtak érvényesülni, gyakorolni.
Gratulálok a csapatnak.
A második mérkőzésen egy ki-ki mérkőzésre számítottam, főleg hogy voltak pontatlanságok az első meccsen. Viszont, amit a csapat magja művelt az lehengerlő volt.
Az ellenfél védői ellen a megfelelő döntéseket hozva (bátran mondhatom), tanárian játszottunk. Amikor hagytak dobni, rá és bedobtuk, amikor kirontottak kontra 1v1-tünk és megcsináltuk a megfelelő helyezkedéseket, így jöttek a leosztások és kosarak. A lepattanókért megküzdöttünk az ellenfél 190-200 cm-es játékosaival. Lerohantuk őket. Ebben a mérkőzésben minden benne volt.
Máté Barnabásnak és Antal Daninak köszönhetjük a legtöbbet a támadó oldalon. Ezért a teljesítményért ők már 1.5 éven keresztül keményen dolgoztak, majdnem minden délutáni és minden héten 2 reggeli edzésen. felnőttek a szememben ahhoz az imidzshez, amit elképzeltek magukról.
A védő oldalon is kivették az előbbiek a részüket, de ott szeretném kiemelni Fekete Alexet és Almási Valtert mert ők mentek a legjobban a lepattanó labdákért amikből aztán tudtunk indítani.
Nagyon nehéz időszakon vagyunk túl, sok kemény edzés, iskolai kötelezettségek de mégis meglátszott a kemény kitartó munka eredménye, gratulálok a fiúknak.
