Horti Dóra és Zele Dorina személyében két olyan edző, illetve sportvezető dolgozik a Dávid Kornél Kosárlabda Akadémián, akik a közelmúltban gazdag és sikeres játékos pályafutást zártak le. Ketten együtt hat Európa-bajnoki részvétellel és közel kétszáz válogatott szerepléssel büszkélkedhetnek. Ismerkedjünk meg egy kicsit közelebbről a Flamingók edzőjével, Dodival, és a leány kadett együttes másodedzőjével, a női szakág technikai vezetőjével, Dorinával.
Meséljetek egy kicsit a játékos pályafutásotokról!
Dodi: Én Sopronban, Miskolcon, Krakkóban, illetve két török együttesnél, a Canik Belediyesinél és a Mersinnél töltöttem a legsikeresebb éveimet. Sopronban háromszor nyertünk bajnoki címet, kétszer pedig Magyar Kupát, illetve 2009-ben Euroliga Négyes Döntőt játszottunk Salamancában. A DVTK-val egyszeres kupagyőztes vagyok. Lengyelországban mindkét hazai sorozatban, a bajnokságban és a kupában döntőt játszottunk, végül két ezüstéremmel gazdagodtam. Az U20-as válogatottnál tagja voltam a 2006-os Eb-ezüstérmes társaságnak, a 3×3-as válogatottal pedig világbajnoki 5. helyezést értünk el 2012-ben. A felnőtt válogatottban 101-szer szerepelhettem, három Eb-n vehettünk részt.
Dorina: Szolnokon nevelkedtem, és 18 évesen onnan kerültem Szekszárdra. Játszottam Zalaegerszegen, Pécsen, Miskolcon, majd ismét Szekszárdon, aztán a Csatában is egy évet, tavaly pedig már a DKKA játékosa voltam a Fehér csoportban. A DVTK-val ezüstérmesek, a Szekszárddal pedig bronzérmesek lettünk a Magyar Kupában. A KSC-nél tagja voltam a 2021-es Európa Kupa-bronzérmes csapatnak is, amit hazai pályán szereztünk meg. 2014-ben mutatkoztam be Farkas Sándor hívására a felnőtt válogatottban, és én is három Európa-bajnokságon, közte a 2015-ös hazai rendezésűn vehettem részt. Több mint 60 válogatottságig jutottam. Hosszú és tartalmas pályafutás van mögöttem.
Ilyen gazdag és sikeres pályafutás után tudatosan készültetek az edzősködésre?
Dodi: Nem igazán készültem az edzői pályára, nálam a családalapítás volt a legfontosabb. Nyilván több mint 20 év pályán töltött idő után nem idegen terep az edzősködés. Játékosként mindig a legtöbbet próbáltam kihozni egy-egy helyzetből, és most is arra törekszem, hogy minden tudásomat átadjam a gyerekeknek.
Dorina: Az edzősködésnek még csak a gondolata sem fordult meg a fejemben. Habár még fiatalon elvégeztem az edzői képzést, sosem vonzott az oldalvonal túloldala. Az Akadémián elsősorban a női szakág technikai vezetőjeként tevékenykedem, és ez jelenti a prioritást. Edzőként csak októberben kapcsolódtam be a munkába, amikor egy kicsit át kellett alakítani a női szakág edzői gárdáját. Jelenleg a Kovács Dávid irányította leány kadett csapat mellett dolgozom az adminisztratív teendők mellett.
Mit gondoltok, mit tudtok adni a fiataloknak?
Dodi: A profi sport után kenguru csapatot edzeni kicsit más jellegű munka; elsősorban az a célom, hogy a kicsik megszeressék a sportágat és jó alapokat kapjanak tőlem. Vida Béla személyében nagyon jó nevelőedzőm volt és édesanyám is sokat foglalkozott velem egyénileg, úgyhogy pontosan tudom, hogy a jó alapok milyen fontosak. Most lehet még valaki kicsit gyorsabb, erősebb a többieknél, de hosszú távon a jó technika elsajátítása hozhatja meg a kiemelkedő teljesítményt. Nincs olyan, hogy túl korán kezdeni; fontos, hogy minél korábban megismerjék és megszeressék a sportágat. Mivel két kisgyermekem van, szerintem könnyű volt megtalálni a gyerekekkel a közös hangot. Szeretem ezt a korosztályt és a szülők is támogatják a gyerekeket. A többi kenguru és gyermek csapatok edzőivel is jó a kapcsolatom, sok segítséget kapok tőlük. Minden adott a lányok fejlődéséhez.
Dorina: Én pontosan ennyi idős voltam, amikor bekerültem az NBI-es keretbe, mint most azok a lányok, akikkel dolgozom. Sokszor eszembe jut, hogy nekem 15 évesen milyen volt az olyan idős játékosokkal edzeni, mint amilyen most én is vagyok. Igyekszem segíteni a lányoknak, amiben csak tudok, de sokszor érzem úgy, hogy nem feltétlenül szakmailag tudok hozzátenni a munkához.
Szerintetek mitől lesz eredményes a nevelőmunka itt az Akadémián? Hogyan lehet rávenni a fiatalokat, hogy elkezdjenek komolyabban is foglalkozni a játékkal?
Dodi: Szerintem a legfontosabb a kosárlabda népszerűsége. Ennek egy jó lökést adott a női válogatott legutóbbi Eb-szereplése és az olimpiai szereplés lehetősége. Ha ilyen kimagasló eredményeket tudunk elérni, arról sokan hallanak, és a szülők is szívesebben támogatják a gyermekeiket egy olyan sportban, amit önmaguk is ismernek és szeretnek. Rengeteg dolgot kaptam a kosárlabdától, és jó dolog úgy felnőni, hogy az ember megtanul csapatban dolgozni. Sok ismerősre tettem szert az évek során, még többet utaztam, és nem utolsó sorban ezt egészséges testben tehettem. A DKKA-nál a gyerekek kiváló körülmények között tudják elkezdeni a kosaras életet, és csak rajtuk múlik, hogy meddig juthatnak el.
Dorina: Nem mindenkiből lesz élsportoló, de fontos az a hosszú távú, életre szóló csomag, amit az Akadémia adni tud. A gyerekek megtanulhatnak csapatban gondolkodni, együtt dolgozni, egységet alkotni, ami az élet bármelyik részén hasznos lehet. Ha felnőttként valaki visszagondol ezekre az évekre, meghatározó élményeket szerez ebben a korban. Kosárlabdázni rengeteg áldozattal jár, hiszen például az edzések és a versenyzés miatt kevesebb időt tölthet egy fiatal a családjával, a barátaival, de rengeteg pozitív dolgot kap érte cserébe: barátokat, kapcsolatokat és élményeket. Édes teher kosárlabdázni, és ennek a „cipeléséhez” minden segítséget megad az Akadémia.
Dodi, a férjed, Szabó Zsolt, amellett, hogy a felnőtt férfi csapat játékosaként remekel, az edzősködésbe is belekóstolhat az Akadémián. Otthon mennyire szoktatok szakmázni?
Dodi: Természetesen beszélünk a kosárlabdáról, hiszen a férjem is szép pályafutást tudhat maga mögött, ami még most is bőven tart. Hasonlóan éltünk meg sikereket, kudarcokat, és mindig támogattuk egymást. Ha meg tudjuk oldani, akkor a férfi Euroliga meccseket közösen nézzük otthon. De azért inkább a gyermekeknek jut a főszerep.
Dorina, technikai vezetőként az egész női szakág munkáját menedzseled. Hogy látod az egyes korosztályok őszi teljesítményét?
Dorina: 3-4 hónap telt el a bajnokságból. A felnőtt csapatnál összességében elégedettek lehetünk a helyezésünkkel és az eredményekkel. A DVTK elleni vereség a mutatott játék miatt volt fájó. Az MTK elleni pontvesztéssel előzetesen nem számoltunk, de azt gondolom, hogy bármikor benne lehet egy ilyen eredmény. Annak örülök, hogy a miskolci vereség után összeszedték magukat a lányok, és sorra verték meg a közvetlen riválisokat. A serdülők jól szerepelnek, nagyjából ott tartanak, ahol kell. A juniorok a regionális bajnokságban nagyon kevés meccset játszottak, gyakorlatilag a selejtező óta havonta 1-et, amiből nem lehet túl sok következtetést levonni. A kadett csapatról, ahova menet közben csatlakoztam másodedzőként, tudok a legbővebben beszélni. A csapat magja a tavalyi serdülő B-döntőn szerepelt, és a mostani keret jobbára elsőéves kadettekből áll, vagyis fiatalabbak, mint sok másik csapat. Azt látni kell, hogy a serdülő és a kadett korosztályok között van élesebb váltás. Rengeteget dolgozunk, és az elvégzett munka azért eredménnyel is párosul, gondoljunk csak a Baja legyőzésére az ünnepek előtt. Szeretném, ha legalább a B-döntő összejönne az év végére – szerintem ez reális cél.
Van konkrét célotok az edzősködéssel?
Dodi: Jelenleg nincs konkrét célom. Amíg játékos voltam, a profi világot ismertem, rengeteget edzettünk, utaztunk, külföldön próbáltam helytállni, majd anyaként is megtapasztaltam, hogy milyen az élsport. Színes pályafutást zártam le 2020 márciusában. Most az utánpótlás életben próbálok minél több tapasztalatot szerezni, és visszaadni valamit abból a sok jóból, amit én is kaptam a kosárlabdától.
Dorina: Amikor abbahagytam az aktív kosárlabdát, nem szerettem volna mindenképpen edző lenni. Egy olyan korábbi kosárlabdázó számára sem egyszerű feladat megtanítani a játékot, aki mögött több évtizedes élsport van. Alapvetően nem ezt tartom fő iránynak, hanem a technikai vezetői feladataimat, amik azért prioritást élveznek. Így ezen a téren egyelőre konkrét célokat sem tűztem ki. Tanulom ezt a szakmát, ismerkedek a világával.
