Szücs Lilla személyében a tavalyi ezüstérmes együttesből „igazoltunk” a nyáron technikai vezetőt női A-csoportos csapatunk stábjába. A játékos korában Pécsett és Írországban is megforduló, újdonsült sportszakemberrel beszélgettünk a váltásról és a munkájáról.
Tavaly még ott voltál a pályán és kivetted a részed a bajnoki ezüstéremből. Miért döntöttél úgy, hogy abbahagyod és átállsz a másik oldalra?
Amikor visszajöttem külföldről, szerettem volna még egy idényt játszani, és a fehérvári tervek nagyon motiváltak, így kerültem a DKKA-hoz. Egy évet még játszottam, de már ott motoszkált a fejemben, hogy abbahagyom a kosárlabdát és a végzettségemnek megfelelően helyezkedek el. Sportközgazdásznak tanulok, most tartok a mesterképzésnél.
Melyik szerepkör tetszik jobban? A mezes vagy a galléros pólós?
Nem mondom, hogy nem hiányzik a játék. Sokszor érzem azt, hogy visszamennék a pályára és beállnék egy-egy mérkőzésre, de a napi két edzés mellett már nem lehetne a civil munkára és az egyetemre is koncentrálni. Néha azért beállok a lányokhoz edzésen, amit élvezek. Ilyenkor felszabadultan tudom végezni a feladatokat és ezek jó alkalmak, hogy egy kicsit visszatérjek a kosárlabdához.
Hogy tanultad meg az új munkakörödet?
Augusztusban kezdtem el a munkát. Akkor még velünk volt a később anyai örömök elé néző Zele Dorina is, aki mindenben segített és mindent megtanított. Az első pár hónapban olyan alapot kaptam tőle, amire már lehetett építkezni és bele tudtam rázódni. Az első meccsek még izgalmasan teltek: legyen meg minden papír, ne történjen semmi gond. Ez stresszes időszak volt számomra, de azóta minden sokkal gördülékenyebben megy és én is felszabadultan várom a mérkőzéseket.
Mit csinál pontosan egy A-csoportos csapat technikai vezetője?
Bármit, amit el kell intézni a csapat körül. Év elején vagy új játékos érkezésekor adminisztrálni kell az igazolást, a csapat nevezését, hogy mindenkinek mindene meglegyen. Ha menet közben bárkinél felmerül valamilyen probléma, azzal rendszerint hozzám fordul. Az itthoni mérkőzések megrendezése is az én feladatom, de ha buszt kell szervezni vagy ételt biztosítani az idegenbeli meccsekre, az is rajtam fut át és én közvetítek a csapat, az edzők és az iroda között is. Lényegében mindig készenlétben kell lennem. Vannak mozgalmasabb időszakok, de olyan hetek is, amikor kevesebb a munka – ilyen volt például a válogatott szünet is.
Változott bármit a kapcsolatod azokkal, akikkel tavaly még együtt játszottál?
Szerintem nem. Tavaly is jól kijöttem mindenkivel és ez most sincs másként, hiszen a csapat nagyobb része idénre is együtt maradt. Azt gondolom, hogy a közös munka ilyen formában is jól működik. Nem érzem úgy, hogy a főnökük lennék. Ha valamit kérek tőlük, akkor azt megcsinálják, de ugyanígy én is segítek nekik, ha bármi gondjuk van.
Szerinted milyen egy jó technikai vezető?
Szerintem fontos, hogy jól kommunikáljon. Fel kell venni a játékosokkal, edzőkkel, stábtagokkal egy olyan viszonyt, ami segíti a közös munkát. Alkalmazkodni is tudni kell az adódó helyzetekhez, hiszen bárkinél felmerülhet olyan szakmai vagy magánéleti probléma, amit meg kell tudni oldani. Emellett természetesen a szervezés, problémamegoldó képesség is szükséges, hogy valaki el tudjon látni egy ilyen feladatot. Az idegennyelv ismerete elengedhetetlen, főleg az angolé, hogy a külföldi játékosok ügyes-bajos dolgait is meg lehessen oldani. Mivel ez az első szezonom technikai vezetőként, nyilván sok dologban fejlődnöm kell még, illetve rutint szerezni. Már ebben a fél évben is rengeteg értékes tapasztalatot gyűjtöttem össze, úgyhogy sok területen már elég jól eligazodom.
Mi a legnagyobb kihívás ebben a munkában?
Egyértelműen a 0-24-es készenlét. Bármikor rendelkezésre kell állni, ha valamelyik játékos lebetegedne vagy megsérülne, akkor azonnal menni kell és orvoshoz vinni. Nem kell folyamatosan dolgozni, de bármikor jöhet egy haladéktalan elintéznivaló.
Mik a terveid a jövőre nézve?
Egyelőre csak ebben a szezonban gondolkozom. Most az a cél, hogy ezt a lehető legsikeresebben befejezzük. Óriási dolog lenne, ha a lányok bejutnának a rájátszásba, ezt mindenki egy közös sikerként élné meg. Remélem, hogy hosszabb távon is működőképes lesz a székesfehérvári női A-csoportos csapat.
