A Női Amatőr NB I-es szezon alapszakasza után, a három csoport első két helyezettje számára folytatódott csupán a szezon, így volt alkalmunk kikérdezni akadémiánk női szakágának vezetőjét, Gáll Tamást, miként értékeli az idényt, illetve az utánpótlás-csapatok helyzetéről is szó esett.
Véget ért a Női Amatőr NB I Fehér-csoportjának pontvadászata. Csapatunk a negyedik helyen zárt, hogyan foglalnád össze ezt a szezont?
Összességében úgy érzem reális helyen zártunk, figyelembe véve hogy hogyan alakult a keretünk, a felkészülésünk, és az évközbeni munkánk. Mindezt a negyedik hely tökéletesen tükrözte, mivel az előzetes elképzeléseimhez képest mindhárom komponens egészen másként alakult. Ha azt nézzük, hogy a mi csoportunk a többihez képest talán egy picit erősebb volt, nem is rossz eredmény a negyedik pozíció, sőt, a három NB I/B-s csoportot összetéve a legjobb 12 csapat között vagyunk. Számunkra ez azért is fontos, mert már a jövőre készülünk, és arra az eshetőségre, hogy jövőre erősorrendet állít majd fel a szövetség, nem pedig területi alapon osztja el a csapatokat. Pozitívumként tekintek arra is, hogy az utolsó hat meccsből ötöt megnyertünk, így egy jobb szájízzel zárhattuk le a szezont.
Az előzetes elvárásaidhoz képest miben alakult másként az idény?
Nem feltétlenül a számszerű adatokkal, az eredménnyel vagyok elégedetlen, inkább csapatjátékban képzeltem el sokkal jobb játékot, a napi elvégzett munka minőségében vártam el többet. De ahogy szokták mondani: „Ember tervez, Isten végez.”, a sport ilyen, a játékosok sérülései, betegségek, akár a napi teljesítményük nehezen prognosztizálható előre, és nagyban befolyásol egy-egy szezont.
Nem szabad figyelmen kívül hagyni ezeket a tényezőket, de nem szeretnék azzal takarózni, hogy milyen létszámaink voltak edzéseken. Mindenki hasonló problémákkal küzd, a feltételek nagyjából hasonlóak. Azonban nem szeretnék tényleg elégedetlen lenni, alapvetően hosszabb távon gondolkozunk, így ennek az évnek is megvolt a maga szerepe, ezt is egy fontos lépcsőfoknak tekintjük.
A korai évzárás miatt több idő jut a jövő építésére? Milyen tervekről, célokról számolhatsz be esetleg már most?
Komoly középtávú terveink vannak, ami röviden arról szól, hogy A-csoportos csapata legyen Székesfehérvárnak. Erre már volt példa a múltban, akadémiánk pedig régóta rendelkezik egy ilyen vízióval, most érkeztünk el oda, hogy megfogalmazható egy ilyen konkrét cél. Fontos persze tisztázni, hogy még nem tartunk itt, a rövid-középtávú célunk azokat a feltételeket megteremteni, hogy ez a végső cél reális közelségbe kerülhessen. Szeretnénk folytatni a tudatos építkezésünket, és minden erőnkkel azon dolgozni, hogy a legmagasabb osztályban szerepelhessünk. Terveink között szerepel, hogy ezt a célt fehérvári kötődésű emberekkel szeretnénk elérni, azokra a játékosokra építenénk elsősorban, akik az elmúlt 5-10 évben elkerültek innen, de most alkalom nyílik a visszatérésükre, illetve megtartani egyfajta folytonosságot a jelenlegi kerettel. Nem csak nevében szeretnénk fehérvári csapat lenni, hanem identitásában is megalapozni valami különlegeset. Ennek érdekében az első lépéseket meg is tettük az elmúlt hetekben, izgatottan várjuk mindannyian a folytatást.
Nézzük az utánpótláscsapatok pillanatnyi helyzetét! A juniorok a regionális bajnokság alapszakaszának második körénél járnak, hogyan értékelnéd az ő szezonjukat eddig?
Azt gondolom, hogy az U18-as csapatunk pontosan azon a szinten versenyezhet, ahol kell nekik. Ezer sebből vérző kis csapat, akik azonban nagyon szorgalmasan, jó hozzáállással dolgoznak a mindennapokban. A szezon elején nem tudta ez a társaság megugrani a saját árnyékát és esetleg elérni azt, hogy magasabb szinten játsszon, de a jelen körülmények között úgy érzem, hogy amit tudnak, megtesznek egy tisztességes szereplés érdekében. Az idény hátralévő részében annak örülnék, ha ez a társaság picit hajlandó lenne jobban kilépni a komfortzónájából.
Kadett leány együttesünk épp hétvégén kezdte meg a keresztjáték küzdelmeit a B-döntőért. Mennyire vagy elégedett a gyerekek fejlődésével, hogyan alakul az ő szezonjuk?
Alapvetően szerencsésebb helyzetben tudtak dolgozni a kadettek, nagyobb, rendezettebb létszámmal. Hellyel-közzel azt hozzák, amit vezetőként elvárok és a fejlődésük is látványos, nagyon egységes, jó társaságot alkotnak. Képesek olyan csapatokat rendszeresen, magabiztosan legyőzni – lásd a DVTK U15 elleni 20 pont fölötti győzelem – akik lehet, hogy fiatalabbak, de számukra úgymond „kötelező győzelmeknek” számítanak. Számunkra, a Nagykanizsa, Zalaegerszeg, esetleg nagyobb akadémiák fiatalabb csapatai jelentik a mércét, és ezeket sikerül megugrani. Jelenleg még mindig versenyben vannak az ország legjobb 16 csapata közé jutásért, ami így áprilisban kimondottan jól cseng. Azt is megjegyezném, hogy az a pár játékos, aki az U16-ból gyakran feljátszott az U18-ba, kimondottan hasznos, érett játékkal rukkolt elő, sokszor nem is csak kiegészítő szerepkörökben. De ugyanez igaz az U14-ből U16-ba felkerült néhány leányzóról, ami ugyanígy hatalmas öröm.
Jelenleg serdülő lányaink versengnek a legmagasabb szinten, gyakorlatilag biztos B-döntő résztvevők már. Új edzővel az élen, mi a titka az U14-es sikereknek?
Nyáron Boda István személyében új edző vette át a serdülő lányokat, akinek az új módszerei egyelőre úgy tűnik, hogy nagyon jól működik. Edző – játékosok – szülők kimondottan jó egyvelegét látjuk, aminek örülök, hogy így bevált. Örömteli, hogy olyan csapatokkal tudnak játszani tavasszal, akik biztosan A-döntőben szerepelnek majd, ez remek inspiráció a gyerekeknek, akiknek akkor sem kell majd búslakodni, ha „csak” B-döntőben szerepelnek esetleg.
Végül gyermek és kenguru csapatainkról is essék szó! Számukra is közel a szezon vége, Timi nénivel és Sanyi bácsival hogyan haladnak a legkisebbek?
Az utóbbi időben sokat próbáltunk dolgozni velük azon, hogy a jövőben közelebb kerüljön egymáshoz ez a korosztály és a serdülő. Ez egy fontos lépés lehet, mivel mint látható, még a serdülő korosztály is speciálisnak mondható korosztály, így nagyobb odafigyelést igényelnek. Eredményesség terén kiválóan szerepelnek, de nálunk ez egyébként is másodlagos. Főleg az U11, U12-es korosztálynál, ahol a gyerekek edzésmorálja között is óriási különbségek vannak, ráadásul ez sokszor az eredményességgel pont egyenes arányban van egymással. Az elmúlt évekhez hasonlóan jól dolgoznak a gyerekek Sanyi bácsival és Timi nénivel, de ha már folytonosság a következő korosztály között, nem szeretném elfelejteni Nagy Kriszta és Maár Eszti előkészítős munkáját sem, ami ugyanúgy fontos és figyelmet igénylő folyamat átjárás tekintetében, mint ahogy az U12-ből U14-be felkerülnek a gyerekek. Ennek apropóján idén elkezdtünk egy újabb lépést előre tenni, hogy toborzásunk, valamint az iskolai Kosárpalánta tevékenységünk is jelentősebb legyen, amitől hosszabb távon sokat várok.
