Négyből négy győzelemmel fogadtuk a Rájátszás Zöld "A" csoportjából a DEAC együttesét, akik ellen idén már negyedszer találkoztunk. Az eddigi három siker ellenére nem számítottunk könnyű mérkőzésre, pláne hogy a tét a csoport megnyerése volt, amit egy győzelemmel bebiztosíthattunk.
Jól kezdődött a találkozó, stílusjegyeink mindegyikével igyekeztük sokkolni ellenfelünket, agresszív védekezés, gyors támadások, sok-sok támadó lepattanó. A jó kezdést buta hibák követték, amihez az ellenféltől extra kosarak is párosultak. A második negyed utolsó öt perce villámgyorsan változtatta meg a játék képét és lett 21-12-ről 26-25 az állás.
Fordulás után igyekeztünk rátalálni önmagunkra, ami helyenként sikerült is, de pocsék dobóformát fogtunk ki. Se közelről, se büntetőből, egyszerűen sehogyan sem tudtunk betalálni, ebből pedig törvényszerűen következett hogy ellenfelünk fordítani tudott.
Hatalmas erőket mozgósítottunk a harmadik negyed végén, így egálról még egy utolsó nagy harcra készültünk. Mert ezt a meccset csak így lehetett megnyerni, ha küzdünk, ha arra az alapra támaszkodunk, ami az egész szezonban jellemző volt ránk, az agresszivitásunkra.
A lányok ismét óriásit küzdöttek, nem ismertek lehetetlent és bármennyire is lett szörnyű színvonalú meccs, a hitük és akaratuk minden hiba után vitte őket előre, hogy javítsák magukat, segítsék társaikat.
Büszke vagyok a csapatomra, és erre az ötmeccses győzelmi szériára. Az öt meccsből háromszor is 80 pont felett dobtunk, bizonyítva hogy tudunk jó sebességgel, pontosan célozva játszani. Sokat számítanak azonban az ilyen kevés pontos meccsek is, mikor nem jön össze semmi, de védő oldalon mégis bizonyítjuk hogy a befektetett munka nem hiábavaló.
