Úgy éreztem kellően tudtam pihentetni a fiúkat az első meccsen, cserékkel, időkérésekkel, a játék ritmusának irányításával, hogy ne legyünk fáradtak a 2. meccsünkre.
De a kezdés hamar rámcáfolt, sajnos mindkét ötösünk bizonytalankodott támadásban és nyelte a kosarakat. Bár nem estünk kétségbe, nagyon nehezen tudtuk csak csökkenteni a különbséget, hiába kaptunk már jóval kevesebb pontot a 2. félidőben, nem jöttek a támadásainkból a kosarak.
Aztán a végére "hős üzemmódba" kapcsoltunk és már-már úgy tűnt behozzuk a hátrányt és eldöntjük a meccset, de nem. A csoportgyőzelemhez ez is elég volt persze, a közdőszellem példaértékű volt, megérdemelték a fiúk. A Felsőházban már nincs könnyű meccs.