Hetedik-nyolcadik osztályos gyerekek számára hirdetett meg jelentkezést a Dávid Kornél Kosárlabda Akadémia. Salamon Endrével, az akadémia szakmai vezetőjével erről és a lassan véget érő szezon tapasztalatairól is beszélgettünk.
Kiknek a jelentkezésére számítotok elsősorban?
Az Akadémia első olyan korosztálya lesz ez a mostani, amelyet már egészen kicsi korukban az akadémiai rendszer feltételeinek megfelelően raktunk össze. A 2000-2001-eskorosztálynál érezzük, hogy sikerült úgy építkeznünk, ahogyan az a jövőben is fontos lenne. Ennek kiegészítő lehetőségeként hirdettük meg ezt a soron kívüli felvételt.
Több csatornás a képzésünk egyébként, folyamatosan lehet hozzánk csatlakozni, hiszen működik egy tehetséggondozó csoport is, ahol általában hét végenként dolgozunk. 10-15 gyerek jár le Budapestről, Veszprémről, Siófokról és a környékről. Közülük a legügyesebbek később felvételt nyernek az akadémiára. A mostani felvételi hirdetményünk pedig a harmadik csatorna, olyanok számára is lehetőséget biztosítanánk, akik alkalmasint egyáltalán nem kosaraztak eddig, vagy nem komoly szinten, viszont olyan fizikai adottságokkal rendelkeznek, amik erre a sportra alkalmassá teszik őket. Na és várjuk olyanok jelentkezését is akik eddig máshol sportoltak, de kedvük lenne a DKKA-ban folytatni.
Hány éves kortól lehet megállapítani, ki lesz alkalmas?
A fizikai adottságokat már fiatalon 10-12 évesen mutatják a gyerekek. Az alkati sajátosságokat illetően is elég korán iránymutatást kaphatunk, például az antropometriai felmérést (testmagasság előrejelzés, várható alkati sajátosságok stb) mi is megcsináltattuk több mint 120 gyereknél. Ennél persze sokkal összetettebb egy sportoló. Fontos a szorgalom, elszántság, a pszichés, versenyzői alkalmasság, ezekről sokkal később a folyamatos munka során kaphatunk megbízható információt.
Az akadémiai képzést egységesnek tekintjük, függetlenül attól, hogy az idősebb korosztályok még nem ebben a szemléletben kerültek kiválasztásra. Fontos, hogy az edzőkollégák és a gyerekek is megszokják, hogy ez egy akadémia és itt milyen szemléletű munka folyik.
A legkisebbek képzése, elindítása már úgy alakul, mint az U-14-es korosztályban. A kiválasztási szintek, a felmérések rendszere lassan kezd beállni.
Ami a versenyeztetést illeti, az U 14 A-csapat az idén 13 komoly nemzetközi mérkőzést játszott. Volt például a csapat szlovákiai és zágrábi nemzetközi tornán, ahol szerb, szlovén, horvát, olasz csapatokkal találkozott. Az egy évvel fiatalabbak is elkezdtek tavasszal ismerkedni a nemzetközi mérkőzések hangulatával. Ez szeretnénk folytatni a jövőben is, szeretnénk, ha ezek a lehetőségek továbbra is biztosítva lennének. Így elérhetnénk odáig, hogy majdan az U-16-osaink egy Szent István kupa-szintű nemzetközi megmérettetésre 40-50 komoly nemzetközi meccsel a hátuk mögött érkeznének, és nem ott csodálkoznának rá, hol tartanak az ellenfelek.
Nem csak az eredmény az elsődleges, a hozzáállást, a fejlődést nézzük. Jó úton vagyunk. Módszeres, alapos munka zajlik mind a fizikális, mind a technikai képzés tekintetében. A 2001, 2002 és a 2003-as évfolyam is hasonló orientációval dolgozik.
A Szent István kupán látott elit csapatokhoz képest a fizikai paraméterekben volt a legkomolyabb különbség. E tekintetben mennyi idő kell ahhoz, hogy megközelítsük őket?
A fizikai képzést nem szabad összekeverni a fizikális adottságokkal. Magasságra, súlyra más adottságokkal rendelkeztek a szerb és horvát csapatok, vannak alkati sajátosságok. Konzekvens munkával lehet közelíteni hozzájuk, de nagyon fontos a kiválasztás kérdése, ezért is fontosak az ilyen felmérések, toborzások, más szóval az oldalági beiskolázás.
Az Akadémia edzői mennyire alkalmazkodtak az egységes elvárásokhoz?
Nagyon jól veszik a lapot a kollégák. A mindenkori szakmai vezetés feladata, hogy mindenkinek a megfelelő feladatot találja meg az edzői teamben. Más-más elvárások vannak a különböző korosztályokkal foglalkozó kollégákkal szemben, az én feladatom, hogy megtaláljam a megfelelő szerepeket. Nagyon elégedett vagyok a stábunkkal, vannak a tapasztaltabb kollégák mellett fiatalok is, akik idővel komolyabb feladatokat kaphatnak.
A nyári táborok remekül sikerültek tavaly. Lesz idén folytatás?
Mindenképpen. Sajnos az arácsi táborunk helyszíne nem áll rendelkezésünkre, mert az iskola tornatermét májusban elkezdik felújítani. Gőzerővel keressük a megfelelő helyszínt. A kosárlabda szövetséggel sikerült megállapodni, hogy támogatást kapunk, edző-továbbképzés is lesz a tábor alatt szövetségi akkreditált tábor lesz belőle.
A mostani felhívásra hány gyerek jelentkezésével lennél elégedett?
Úgy vagyok vele, ha csak egy igazi tehetség jelentkezik, már megérte. Azt tartom igazán fontosnak, hogy olyanok is jelentkezzenek, akiket 6-8 évesen nem tereltek a sportág felé, most pedig már azt gondolnák, hogy késő elkezdeni. Sosem késő, erre Orosz László vagy éppen Dávid Kornél a legjobb példa, akik szintén az akkor megszokottnál később kezdték a kosárlabdát, mégis messzire jutottak. Lehet, hogy nem lesz valakiből 18 éves korára még kész játékos, de 20-22 éves korában mégis büszkék leszünk rá.
Somos Ákos
