Csak 9-en érkeztünk az első idegenbeli meccsünkre idén. Remek kezdés után sajnos a 2. negyedben teljes betli jött. Bár jól védekezett az ellenfelünk a 0 dobott pont ebben a negyedben kicsit túlzás. Pár perc után kiderült, hogy Gyárfás nagyon nincs megfelelő állapotban, és betegsége komolyabb a vártnál, és ez Levente teljesítményét lehúzta. Ábel pedig megsérült a meccs előtti nap, így végképp eltűnt a gólerősség a tervezett négyesből.
A második félidőre sikerült Erik bátor játékának köszönhetően életet lehelni a csapatba, de ehhez meg kellett bolygatni a csapatot. Védekezésünk tűrhető volt a sokkal gyorsabb ellenfelünkkel szemben, és belátható távolságban kezdtük meg a hajrát és a felzárkózást. Marci és Eszter vezetésével nemhogy visszajöttünk a meccsbe, de a vezetést is átvettük, majd az utolsó perc bohózata következett, aminek a végén nem mi nevettünk, mert sikerült felvonultatni a korosztályra jellemző összes hibát, de remélhetőleg tanultunk belőle.
Mindkét csapat tartalékosan állt fel a hétvégén, amiből most mi jöttünk ki jól. Érezhető volt a duplázás okozta fáradság, de szépen túltettük magunkat az előző meccs furcsa vereségén. Talán jobban sikerült kialakítani két egyformán veszélyes négyest, és nem kellett meccs közben variálni.
Dicséretet érdemel a csapat, mert okosabban játszotta le a végjátékot, mint előző meccsen, és jobban teljesítettünk, mint a bajnokság legelső meccsén - a játék minden elemében -, pedig akkor talán kevésbé hézagosan álltunk ki. Húzóemberünk (Álmos) távollétét természetesen nagyon megéreztük a hétvégén, de remek lehetőség volt, hogy a hiányában kicsit többet vállalva előlépjen, aki tud és mer, és segítse csapatát, támadásban, védekezésben lepattanózásban.
Szép volt a bennmaradás az "A" csoportban!
