Egy hete találkoztunk először a veszprémi alakulattal, az volt a legfőbb feladat, hogy okosabban játszunk, mint az első mérkőzésen és ugyan azzal az intenzitással. Az első félidő rendben telt, az első negyedben a szokásos idegenbeli lámpa láz megvolt, de mondtam a fiúknak, hogy helyenként jobb döntés hozással el tudunk menni az ellenfelünk mellett.
Egy 17-32 es második negyed következett, ahol a fiúk a lehető legjobb intenzitással és döntésekkel dolgoztak így a félidőben a vezetést is átvettük (15 pontos hátrányból).
A félidei megbeszélés után viszont mintha az öltözőben maradtak volna a fejek, hasonlóan buta döntéseket hoztunk mint a szezon elején szoktunk, nem is hasonlítottunk a 2. negyedes önmagunkra. Védekezésben nem vállaltuk fel az egyéni és csapat felelősségeket, támadásban pedig folyamatosan a rossz döntést hoztuk meg, mind emellett a veszprémiek "gyengébb lánc szemei" is megbüntettek minket távoli dobásokkal.
A negyedik negyedben már csak futottunk az eredmény és a győzelem után ami valójában a kezünkben volt. Voltak személyek akik kimondottan össze estek fejben és ezért le kellett őket cserélni, de mint csapat sem tudtuk ezeket kizárni és a cserék sem tudtak megfelelően a helyükre lépni.
Mindezek ellenére szégyent nem hoztunk magunkra, kevesebb ponttal kaptunk ki mint otthon, kevesebb pontot is engedtünk az ellenfélnek és egy teljesen új szintre sikerült emelnünk a játékunkat a második negyedben, bizakodva nézek a következő meccsekre.
Az idegenbeli mérkőzésen a Mosonmagyaróvár ellen sajnos nem tudtam részt venni, de szerencsémre meg tudtam tekinteni videón. Több problémánk is volt azon kívül hogy az idegenbeli nyomást nem szeretjük. A csapatunk egyik vezér egyénisége elvesztette a fejét emiatt kiállították, valamint a többiek is sajnos a bíráskodásra és minden másra fogták a vereséget, miközben közel hiba nélkül vezette a két játékvezető az ottani mérkőzést. Valójában frusztráltak voltak a fiúk, mert nem voltak képesek egy csapat védekezés és támadás ellen csapatban reagálni, mindenki inkább egyénieskedni próbált.
Az itthoni mérkőzésre ez nem volt igaz, kis kivétellel mindenki képes volt csapatban gondolkodni támadásban és védekezésben, ennek meg is lett az eredménye. Az ellenfél az első negyedben nem tudott mit kezdeni az emberfogásos védekezés elleni figuránkkal, ezért kénytelenek voltak zónára váltani, ami ellen nem szenvedtünk úgy mint idegenben. Annyira nem hogy végig fej fej mellett volt a két csapat. A csapat jó teljesítményét nagyban befolyásolta Somogyfoki Botond mind két oldalon elvégzett kiváló munkája. A végén több meccs labdánk, tiszta dobásunk is volt a győzelemért de sajnos azokat nem tudtuk értékesíteni.
Voltak játékosok, akik sajnos kevesebb szerepet kaptak ezen a meccsen, de azt kértem hogy bízzanak bennem! Nem az edzés munkájuk vagy a képességeik miatt játszottak kevesebbet, hanem most ezt követelték meg a mérkőzés szituációk.
Mindezek ellenére nagyon büszke lehet magára a csapat, a múltkori 32 pontos vereség után, mindössze 5 ponttal kaptunk ki és megszorongattuk az ellenfelünket amennyire csak tudtuk. Nagyon büszke vagyok a csapatra, még egy picit több koncentráció kell ahhoz, hogy az ilyen mérkőzéseket be tudjuk húzni.
Nagy magabiztossággal érkeztek a srácok várpalotára, mivel hazai pályán sikerült 16 ponttal megvernünk az ellenfelet, azóta sokat léptünk előre minden területen, de figyelmeztettem a fiúkat hogy a képességeiket minden percben, minden nap, újra és újra bizonyítaniuk kell hiszen ettől lesz egy nagy csapat olyan jó.
Az ellenfél a tőle jól megszokott zóna védekezéssel állt ki viszont a megszokottnál agresszívabban. Az első félidő olyan semmilyen volt mind két csapat részéről. Egyikünk sem talált igazán fogást a másik csapaton, viszont a fiúk érezték hogy nem volt ez az első félidőben rendben. Meg is kapták a félidei fejmosást arról, hogy hajtaniuk kell ugyanúgy, ahogy az elmúlt 7 mérkőzésen és okosabban játszani ahogyan azt a közel múltban már bebizonyították.
A várpalota vérszemet kapott, nagy sebességgel támadták a gyűrűnket tranzícióból, mi pedig vagy nem értünk vissza vagy 4 ember között ment el a labdavezető mert nem zártunk össze, mire végre stabilizáltuk volna a festék védelmét az ellenfél persze kintről is elkezdett betalálni, vagy éppen a védő lepattanókra nem sikerült rá markolnunk. A csapat vezéregyéniségei nem tudtak koncentrálni és teljesíteni, olyannyira nem hogy egy időkérés után csak a támadó feladatot voltunk képesek egyáltalán időnként elkezdeni, a védő oldalon teljesen az ellenkezőjét csináltuk annak, mint amit kértem.
Pozitívum is volt viszont, a negyedik negyedben sem maradt alul a szurkolás és a csere játékosok nagyon szépen okos, intenzív ám helyenként pontatlan játékkal tudtak bekapcsolódni a mérkőzésbe.
A mi gyenge és az ellenfél ügyes harmadik negyedes játéka eredményezte ezt a 24 pontos megsemmisítő vereséget. Számomra az ellenfél 25 büntető rá dobása a mi 7 büntetőnkkel szemben nem túl reális a mérkőzést végig nézve. Viszont elmondtam a fiúknak hogy mindig a jobb csapat nyer, a jobb csapat készen áll arra hogy bármilyen nehézség is áll az útjába az lelassíthatja de nem állíthatja meg a célja elérésében.
Ez volt 1 héten belül a harmadik mérkőzésünk, ami a játékosoknak szokatlan helyzet. Ha az elmúlt 4 vereség ellenére is meg tudjuk tartani az edzés munkát és a jó hozzá állást akkor siker sem tud elkerülni minket. Gratulálunk az ellenfélnek az első győzelméhez.