Pécsett játszotta le utolsó alapszakasz mérkőzését leány kadett csapatunk. Milis Lilláék tizennégy mérkőzés után a hatodik helyen végeztek a csoportban. Kovács Dávid vezetőedzőt kértük meg a bajnokság első felének értékelésére.
Mit jelent ez a 6. hely a csoportban? Mennyire vagy elégedett vele?
Több oldalról is megközelíthető ez az alapszakasz helyezés. Egyrészt, szeptember végén a selejtezőn hat ponton múlt, hogy a legjobb 16 csapat között kezdjük meg az idényt a főtáblán. Ehhez képest nyilván várhattunk volna jobb helyezést. Ugyanakkor nem gondolom, hogy bármilyen helyezésekben mért elvárásról érdemes beszélni úgy általában az utánpótlásban, pláne nem a mi esetünkben. Az alapcsapat, amivel nekivágtunk a szezonnak, fiatal, zömében elsőéves társaság, akiknek ez egy tanulóév. Ha innen nézzük, az a fejlődési ív, az az út, amin keresztülmentünk az elmúlt négy hónapban, nagyon ígéretes és biztató. Nem indult egyszerűen, az első négy mérkőzésen elszenvedett négy vereséget nehezen éltük meg csapatként, de fokozatosan léptünk előre és a befektetett munka meg is térült idővel. A kezdeti nehézségeken az is sokat segített, hogy menet közben Zele Dorina lett a csapat másodedzője, akit nagyon megkedveltek a lányok. Óriási lehetőség számukra, hogy tőle tanulhatnak az edzéseken nap, mint nap.
Van esetleg hiányérzeted valamelyik meccs miatt? Melyik a legkellemesebb emléked?
Azt hiszem, nem azért van hiányérzetem, mert milyen jó lett volna előrébb végezni, hanem inkább néhány meccsen megérdemelték volna a lányok a pozitív visszacsatolást. Pécsett nyerni nagy dolog lett volna – két ponton múlt – ahogy itthon is sokáig jól álltunk ellenük. A Baja elleni hazai győzelmünk nagyon jó élmény volt, akkor dolgoztunk olyan energiákkal, amilyennek a sztenderdünknek kellene lennie. De a veretlen Óbudai Kaszások ellen is sokáig nagyszerűen helytálltunk decemberben, bárhogy is alakult a vége. Ez a meccs már csak azért is kellemes emlék, mert az ellenfél edzőjétől kaptunk megerősítést, hogy mennyit fejlődtünk.
Miben léptek előre a lányok a 14 meccs alatt?
Három szegmensre fókuszáltunk igazán a szezon első felében. Örülök, hogy kezdik megérteni a lányok, hogy a játék nem csak támadásból áll. A védekezés első lépcsője, hogy akarjanak védekezni: értsék meg, hogy egyénileg van felelősségük a pályán, ami azzal kezdődik, hogy odateszik magukat és kellő keménységgel fogadják az ellenfelet. A másik fontos pont a játék felgyorsítása volt. Ebben időnként még mindig van hiányérzetem, de sokat léptünk így is előre, amit jól mutat, hogy a negyedik legtöbb dobott ponttal zártuk ezt a 14 meccset. Ami a legtöbb időt veszi igénybe, de kitartóan dolgozunk rajta továbbra is, hogy a lányokat arra tanítsuk, hogy értsék meg a játékot. Nem hiszek abban, hogy sémákat kell tanulniuk a gyerekeknek, sokkal fontosabb, hogy tudjanak önállóan jó döntéseket hozni a pályán.
Mennyire vagy elégedett a 4 hónap alatt elvégzett munkával?
Nagyon jó dolgozni ezzel a társasággal. Fogékonyak, szorgalmasak. Szépen teszik a dolgukat, így tudunk is haladni a képzési tervünkkel. Ez csak úgy lehetséges, ha befektetünk időt, energiát, márpedig ez a csapat szépen edz, jól dolgozik. Jó látni a csapat fejlődését, egyes játékosokon észrevenni hogy bizonyos elemeket hogyan tanulnak meg. Nehezen értették meg a lányok, hogy a képzésüknek van egy folyamata, vagy azt, hogy igenis technikai lemaradása van a többségnek. Azon dolgozunk, hogy ezeket behozzuk, és közben tudjunk haladni is.
Hogyan folytatódik a bajnokság?
Ez a hét a keresztjáték hét, ahol a csoportunkból az első két helyezett játszik a Főtábla „A” és „B” csoportjának utolsó helyezettjeivel. Innen kapjuk ellenfélként az egyik vesztest, valamint az alapszakasz csoportunk harmadik, illetve a hetedik helyezettje jön velünk a rájátszás Zöld „A” csoportjába. Találkozunk tehát újra a Debrecennel, illetve a Kecskeméttel, akik ellen remélem tudunk majd újat mutatni és folytatni a folyamatos fejlődésünket.
