A sérült Csabai Márton és a serdülő meccset játszó Dancs Gergő mellé a hiányzók sorába csatlakozott a
héten betegséggel küzdő Filep Kallós Mátyás, Minárovits Milán és a szerdai edzésen bokasérülést
szenvedő Kiss Vajk, így több kulcsemberünk nélkül néztünk szembe az Alba csapatával.
Sajnos kezd szokásunkká válni a rossz kezdés, 3 perc után 11-2 állt az eredményjelzőn, kapkodva,
bátortalanul kosárlabdáztunk. Szerencsére itt sikerült rendeznünk a sorainkat, visszajöttünk a
mérkőzésbe. A srácok az egész játék alatt küzdöttek, de nem játszottunk igazán jól, nagyon sok buta
hibát vétettünk.
A második negyedben is harcoltunk, 2 pontra jöttünk vissza, de a negyed végén egy 15-5-ös futással
átvették az irányítást, és komolyabb előnnyel mehettek a nagyszünetre.
A 3. negyedben elején tartottuk a különbséget, tényleg nem lehet egy rossz szavam sem, mert mindent
beleadtak a srácok a hiányzóink ellenére. A negyed végére elfáradtunk, és egy 2 perces rövidzárlattal
megint 10 pontot adtunk az egyébként nagyon jól játszó, eddig a bajnokságban haloványabban szereplő
játékosaik extrájának köszönhetően.
A csapat tartását tükrözi, hogy itt sem adták fel, az utolsó pillanatig küzdöttek, de sajnos ezen a napon
ennyi hiányzóval nem volt meg bennünk a kellő tűzerő ahhoz, hogy visszajöjjünk a meccsbe.
Mindig azt mondom, hogy jó hozzáállással ki lehet kapni, úgy gondolom, az erre a meccsre teljes
mértékben igaz. Természetesen voltak kisebb és nagyobb hibák is (13/1 tripla, 14 kihagyott büntető), de
láttam az akaratot és a tüzet a srácok szemében. Dolgoznunk kell tovább, várjuk vissza a hiányzókat, és
reméljük az eredmények is jönnek majd!
