Tizedik helyen végzett férfi együttesünk a B-csoportban. Jártunk fent, majd lent, aztán tisztességesen fejeztük be a szezont az alsóházi rájátszásban a TF, a Salgótarján, majd a Kaszások ellen. Vezetőedzőnkkel tekintettük át a szezon második felét.
Hogy éltétek meg az osztályozós párharcot a TF ellen?
Egy ilyen helyzet mindig nagy teher. Még nagyobb a nyomás, ha azt mondják, hogy te vagy az esélyes. Ellenfelünk legjobb játékosa nem játszhatott eltiltás miatt, ezért toronymagas esélyesnek számítottunk ebben a párharcban. Azt gondolom, hogy ha Ivosev játszhat, akkor is mi lettünk volna az erősebb csapat, így viszont papíron még nagyobb volt a különbség a TF és köztünk, amit a pályán alá is támasztottunk a kettő plusz egy mérkőzésen. Azt gondolom, hogy összességében megsemmisítő vereségeket mértünk ellenfelünkre.
Hogyan kezeltétek a nem mindennapi helyzetet a második mérkőzés után? Hiszen, ha kikap a csapat az extra mérkőzésen, akkor elveszítette volna a párharcot.
Nem volt egyszerű a helyzet. A fiúk a második győzelem után szabadságot kaptak, ott volt a húsvét, mindenki pihent, megkönnyebbült, megünnepelte a bennmaradást. Derült égből villámcsapásként ért minket, hogy problémát találtak a jegyzőkönyvben és emiatt új mérkőzést kell játszanunk. A harmadik meccs előtt is nyilvánvaló volt, hogy sokkal erősebb csapat vagyunk, még úgy is, hogy Tóth Péter sérülése miatt nem tudtunk teljes kerettel kiállni. Attól viszont tartottam, hogy nem leszünk kellően fókuszáltak, hiszen nem tudtunk rendesen edzeni, és kérdés, hogy a fiúk hogyan reagálnak erre a helyzetre. Ők azonban megmutatták a karakterüket és tettek rá, hogy egy újabb, teljesen értelmetlen mérkőzést kellett játszaniuk. Ebből alakult ki a harmadik meccs hatalmas különbsége. Megmutattuk, hogy osztályozó nélkül is helyünk van a ligában.
A bentmaradás után a 9. helyért játszhattunk. A Salgótarján ellen az alapszakaszban nem volt túl sok sikerélményünk, most viszont kétszer is legyőztük őket. Mi volt ennek a titka?
A TF elleni győzelem után csak néhány napunk volt felkészülni a Salgótarján ellen, hiszen szombaton még a bentmaradásért játszottunk, szerdán pedig már következett az újabb párharc. Nem sokat tudtunk készülni, én pedig azt mondtam a srácoknak, hogy jutalommérkőzések jönnek, játsszanak mindenfajta nyomás nélkül. Nem úgy értettem, hogy szórakozzák el; csak játsszanak felszabadultan. Megbeszéltük, hogy mindenki lehetőséget fog kapni, és ha van esélyünk, miért ne nyernénk meg ezt a párharcot is? Aztán nagyszerű játékkal rukkoltunk elő az első mérkőzésen, magabiztosak voltunk, nagyobb előnyt építettünk ki Salgótarjánban. A második félidőre feljavultak a hazaiak, de jól gazdálkodtunk az előnyünkkel, ami kitartott a végéig.
A visszavágó előtt ugyanazt mondtam el az öltözőben: mindenki játszani fog és próbáljuk meg újra legyőzni őket, hiszen az odavágó alapján nagy esélyünk van erre. Ismét jó teljesítményt nyújtottunk, egyértelműen ellenfelünk fölé nőttünk és megérdemelten nyertünk, picit könnyebben, mint idegenben. Azt gondolom, hogy azt egész párharcra hatással volt, hogy az ellenfelünk nagyon sokáig, túl sokáig nem lépett pályára. Több mint húsz napig nem volt meccsük. Megértem, hogy nem tudtak kellően fókuszáltak lenni. Ha ennyi ideig nem játszol, kiesel a ritmusból. Ebből a szempontból nekünk jól jött a TF elleni harmadik meccs, hiszen versenyritmusban maradtunk.
A szezont az Óbudai Kaszások ellen játszottuk. Bár jól kezdtünk a fővárosi mérkőzésen, végül 2-0-ra ellenfelünk nyerte a párharcot, és szerezte meg a jobb helyezést a bajnokság végén.
Ugyanabban a ritmusban és ugyanolyan elképzeléssel érkeztünk meg ebbe a párharcba is, szerettünk volna ismét mindenkinek lehetőséget adni. Tényleg jól indult az első mérkőzés. Azt gondoltam, hogy ismét nyerhetünk, de valahogy fordítani tudott a második félidőben a Kaszások. Sajnáltam, mert könnyedén megnyerhettük volna az első meccset. A mérkőzés után láttam, hogy mentálisan egy kicsit elfáradtak a játékosok. Hiányzott a sikeréhség, amit az előző találkozókon mutattak. Mindent megtettek a székesfehérvári mérkőzésen is, de az óbudaiak talán jobban akarták a győzelmet. Rámenősebbek, koncentráltabbak voltak, megérdemelten nyerték meg a szériát.
Mekkora jelentősége van, hogy 9. vagy 10. vagy egy bajnokság végén?
Természetesen van különbség, és sokkal jobb győztesen, győzelmekkel befejezni egy szezont. A Kaszások ellen mindkét alapszakasz meccsünket megnyertük, most pedig ők nyertek kétszer. Jobban néz ki, ha a végén nyersz és ezzel előrébb végzel a tabellán. A vereségek ellenére azt gondolom, hogy nem szabad szomorkodnunk, hiszen a bajnokság végén nagyszerű munkát végeztünk és összességében pozitívan fejeztük be a szezont.
Ahogy említetted is, az alsóházban mindenki lehetőséget kapott, a fiatalok is számottevő játékidőt kaptak. Elégedett voltál velük?
Azt gondolom, hogy mindannyian megragadták az esélyt és bizonyítottak. Megmutatták a tehetségüket, és hogy jó úton haladnak. Rajtuk múlik, hogy mennyi munkát tesznek bele. Sokat kell dolgozniuk, hogy megfelelő kosárlabdázóvá váljanak, például elérjék a profi szintet. Kedvelem őket, nagyszerű srácok.
Összességében, hogy értékeled a szezont?
Amikor az alapszakasz végén beszélgettünk, többször elmondtam, mennyire sajnálom a szerencsétlen vereségeket. Ha egy-két szoros végjáték másképp alakul, biztos vagyok benne, hogy a rájátszásért harcoltunk volna és az egész szezon teljesen másképp alakul. Azt mondanám, hogy elégedett vagyok. Volt több jó mérkőzésünk, ahol jó kosárlabdát játszottunk. Három csapat ellen láttam magunkat esélytelennek: a Fót, a MAFC és a Salgótarján elleni ütközetek gyakorlatilag semmilyen sikerélménnyel nem jártak az alapszakaszban. Mindenki más ellen azonban felvettük a kesztyűt, támadásban és védekezésben is.
