Szerződése aláírását követően még Olaszországban utolértük újdonsült edzőnket. Andrea Turchetto bővebben mesélt eddigi karrierjéről, edzői filozófiájáról és a DKKA-val történő megegyezésről.
Alább olvasható interjúnk eredeti nyelven is.
– Üdv a fedélzeten! Tudtál már szusszanni egyet azóta, hogy aláírtad a szerződésed? Mikor érkezel és kezdesz el dolgozni a srácokkal?
– Mindenekelőtt, üdvözlök mindenkit Magyarországon és köszönöm ezt a nagyszerű lehetőséget, hogy csatlakozhatok az Akadémiához. Nagyon izgatott vagyok, és már alig várom, hogy elkezdjük a munkát. Augusztus elsején repülök Bolognából Budapestre, szóval az utolsó napjaimat Olaszországban azzal töltöm, hogy minden teendőmet elintézzem. Mint azt bizonyára mindenki tudja, az elmúlt hónapok nagyon nehezek voltak a Koronavírus miatt, főleg Olaszországban. Nehéz időket éltünk meg, de kis lépésekben kezdjük magunk mögött hagyni. Sosem volt még ekkora inaktív periódus az életemben, úgyhogy nagyon boldog vagyok, hogy újra munkába állhatunk és hálás vagyok ezért az új kalandért.
– Rómában, Milánóban dolgoztál korábban, jóval nagyobb városokban, mint Székesfehérvár. Hogyan kerültél kapcsolatba velünk?
– Legelőször Kornéllal beszélgettem. Volt egy videó chatünk, aminek már a legelején éreztem, hogy megvannak a közös gondolataink, kezdetektől jól megértettük egymást. Minden gyorsan történt, mert miközben hallgattam az ötleteit a kosárlabdáról és arról, hogyan fejlesztené az utánpótlást, azonnal megértettem, hogy ugyanúgy látjuk a célokat és azt is, ahogy ezeket el akarjuk érni: odaadás, munka, elhivatottság, kooperáció és persze a vágy, hogy minőségi munkát végezzünk.
– Fiatal edzőként mégis óriási tapasztalatod van. Ebből arra következtetek, hogy egész életedben ez volt az álmod. Mikor kezdődött ez a kapcsolat a kosárlabdával?
– Gyerekkoromban, mikor elkezdtem kosárlabdázni, a Michael Jordan, Scottie Pippen féle Chicago Bulls volt a kedvenc csapatom, innen ered a játék iránti szenvedélyem. A legemlékezetesebb pillanat ebből az időből, mikor a szüleim elvittek minket a testvéremmel Párizsba, ahol a McDonalds Openen megnézhettük Michael Jordant. Szerintem Kornél éppen ekkor játszott a Bullsban…úgyhogy, mindenképp mesélnie kell majd! 18 éves koromig játszottam, de elég átlagos játékos voltam, átlagos magassággal. Ezután kezdtem el edzősködni, amit szerencsére 19 éves korom óta, a mai napig munkámnak mondhatok. A környékünkön egy kis klubnál kezdtem és lépésről lépésre haladtam, de mindvégig arról álmodoztam, hogy egyszer majd profi edző leszek. Ez a látomás kísért végig eddig mindig, és késztetett arra, hogy a legkülönfélébb élményeken, tapasztalatokon keresztül bizonyítsak magamnak. Minden alkalommal, mikor edzőként pályára léphetek, az álmom valóra válik. Azt remélem, még nagyon sokáig tudom életben tartani ezt az álmot.
– Hogyan összegeznéd az eddigi karriered?
– A kosárlabda jelent számomra mindent. Még ha az őrületbe is kerget néha, érzem mennyire fontos számomra. A kosárlabda egyértelműen a legjobb tanár, akivel valaha dolgom volt. A kosárlabda esélyt adott arra, hogy beutazzam a világot és rengeteg új emberrel találkozzam. Sokan közülük elképesztően sokat jelentenek számomra. Az ilyen emberekkel való találkozások mindig büszkeséggel töltenek el. Karrierem során sok emberrel találkoztam, akik hittek bennem és látták a bennem rejlő potenciált, de nem csak edzőként, hanem emberként is. Nélkülük biztosan nem tudtam volna elérni az eddig elérteket, szóval a kosárlabda legfontosabb leckéje számomra egyértelműen az, hogy mindig légy hálás az ilyen embereknek és tiszteld őket meg azzal, hogy minden pillanatban a legjobbad nyújtod, a pályán és azon kívül is.
– Sokat tapasztalhattál eddig, a karriered legnagyobb részét utánpótlásban töltötted, de nyilván a Simone Pianigianival való munka az euroligás Milánónál egy más szint, nem beszélve Kínáról. Most pedig megint egy egészen más projektbe ugrasz fejest. Mit tudsz Magyarországról, a magyar kosárlabdáról és mik az elvárásaid előzetesen?
– Valóban, az utánpótlásban kezdtem dolgozni, majd évről évre haladtam a felnőtt csapatok felé. Természetesen Milánó óriási élmény volt különösen a Simone Pianigianival végzett munka, aki egyértelműen a legnagyobb edzők egyike. A világnézetemet egy teljesen másik szintre emelte. Sokat beszélgettem Kornéllal azzal kapcsolatban mi vár majd rám, de annak ellenére, hogy van elképzelésem róla, inkább szeretném jobban megismerni az új közeget személyesen és az új tapasztalataimra építeni. Emiatt nincs is egyelőre elvárásom. Azt várom, hogy szorgalmasan dolgozunk a tehetséges edzőinkkel, és szenvedélyes játékosokkal valami újat tudunk felmutatni. Ha utánpótlásról beszélünk, nekem az az elképzelésem, ösztönözzük a játékosokat arra, hogy fedezzék fel a bennük rejlő potenciált és mindig álljanak készen a tőlük telhető legmagasabb szintű játékra. Biztos vagyok benne, hogy mindenki elégedett lesz!
—————————————————-
– First of all hello everyone and thanks a lot for the great opportunity what you have given me to join the Academy. I’m very excited and I can’t wait to get started. I will fly from Bologna to Budapest August 1st so I’m using my last days in Italy to prepare all my things. As everyone knows, last months were very difficult because of the Corona Virus, especially in Italy. We had hard times but now we are moving out the dark period little by little. I never had such a long period of inactivity like this so I’m very happy to start working again and grateful for this new experience.
– You have been working in Rome, Milan, huge cities compared to Székesfehérvár. How did you get in touch with the Academy?
– My first contact was with Kornel. We had a video call and from the very beginnig i think we found a good connection and common ideas. Everything moved very fast because while I was listening his ideas about basketball and about how to develop a youth department, I immediately understood that we have a really similar vision about the goals and methods to reach them: enthusiasm, work, discipline, cooperation and the desire to bring Value inside our job.
– As a young coach, who still has huge experience, i would say, working in basketball was always your dream. Am I right? When did everything start with you and basketball?
– I started to play basketball when I was a kid and my passion became a real fire watching the Chicago Bulls of Michael Jordan and Scottie Pippen. The highest moment was when my parents took my brother and me to Paris to watch MJ plays at the Mc Donalds Open. I think Kornel was with the Bulls at that time period so … he owes me a lot of stories about that. I played until i was 18 but I was just an average player with an average size so I started to coach right after my youth program ended. I started coaching when i was 19 … and I’m still doing so today. I start with a small club in my neighborhood and step by step I start dreaming of being a professional coach. This vision pushed me to prove myself through different steps and different experiences. Every time I step on the court as a Coach, my dream becomes true. My hope is to keep living this dream as long as I can.
– How would you summarize your career till today?
– Basketball means everything to me. Even when it really drives me crazy, I can feel how important it is for me and my life.Basketball is definitely one of the best teachers of life I’ve ever had in life. Basketball gives me the chance to travel around the world and meet a lot new people. Some of them are people who have an amazing Value in my life. The results from meeting such people is something that brings me pride.
During my career, I met a lot of people that believed in me and my potential first as a Person and then as a Coach: without them I couldn’t have done anything I have accomplished so the biggest lesson that basketball has given me is to be grateful to these people and respect them by doing my best every second of my life, inside and outside the court.
– You are really experienced, you spent most of your career with youth teams, but obviously working with Simone Pianigiani at Milan in the Euroleague is a way bigger thing. Not to mention that season in China. Now you are going to jump into a super different project. What do you already know about Hungary, the hungarian basketball and what are your expectations?
– I started coaching youth teams and year after year I moved to senior team. Of course Milan was an amazing experience especially working with a top level coach such as Simone Pianigiani. He really brought my point of view to another level.
I talked a lot with Kornel in order to have an idea about what I’m going to face during this new experience but at the same time I prefer to build on my own ideas after knowing the new place in first person. My expectations are working hard with a lot of talented coaches and passionated players and bring something ”new” inside the ambitious program of the Academy. Talking about youth teams, my idea is to push players to explore all their potential and be ready to play at the highest level of their capabilities. I’m sure we will have a lot of satisfaction!
