Csütörtöki Vasas elleni győzelmünk után keveset pihenve, de önbizalommal tele vártuk a pécsi lányokat. Az előjelek ugyan kedvezőek voltak, de már az első negyedben látszott hogy nem a szokott ritmusunkban kapott el minket ez a meccs.
Védekezésünk agresszív volt, de nagyon sok közeli dobást és büntetőt rontottunk, amik ritkán maradnak megtorlatlanul. Megváltozott a játék képe a második negyedben, amikor is ellenfelünk erőre kapott és az általunk képviselt agresszivitást sem díjazták a játékvezetők.
Fordulás után néhány labdabirtoklásnyi felvillanásunkkal kilencpontos különbséget is kiépítettünk, de a harmadik negyed elején szörnyű mederbe terelődött a játék. Eladott labdákkal ajándékoztuk meg az ellenfelet, egyáltalán semmilyen ritmust nem sikerült találni, így aztán a pécsiek át is vették a vezetést.
Emberfeletti akartra volt szükségünk hogy a záró etapban visszakapaszkodjunk, de sikerült. Az utolsó negyed derekán 64-62-nél még a vezetést is újra megszereztük, de minden jó momentumunkra jött két bosszantó egyéni hiba, ami a végjátékban megpecsételte a sorsunkat.
Bosszantó vereséget szenvedtünk, egy nem túl szép meccsen, amikből eddig általában jól jöttünk ki. Látványosan elfáradtunk a végére, a rengeteg eladott labda mellett, a 27 kihagyott büntetőnkkel sem a saját malmunkra hajtottuk a vizet. Azt azonban nem tudom szó nélkül hagyni, hogy bármilyen U16-os mérkőzésen hogy lehet összesen 54 faultot befújni?! Részünkről semmi gond nincs az oda-vissza érvényes magasabb faulthatárral, nyugodtan hagyhatjuk a gyerekeket érvényesülni a pályán!
