Ötödik helyen végzett fiú junior együttesünk, a DKKA-Adecco a Főtábla D-csoportjában az őszi alapszakaszban. A fiúk több szoros meccset játszottak riválisaikkal, de csak az utolsó előtti játéknapon tört meg a rossz sorozat. Az összkép azonban nem ennyire rossz, hiszen sokat fejlődtek a srácok az elmúlt hónapokban – véli az együttes vezetőedzője. Szabó Zsolttal beszélgettünk az alapszakasz zárása után.
Hogyan értékeled az elmúlt hónapokat?
Összességében jól dolgoznak a srácok, sokat fejlődtek és az alapszakasz második körére felvették a ritmust. Azt viszont látni kell, hogy sok a fiatal, elsőéves U19-es, ami azzal együtt, hogy megemelték egy évvel a korosztály felső korhatárát, nem nekünk kedvezett.
Ez mit jelent pontosan?
Több mérkőzésen kijött, hogy fizikálisan előttünk járnak az idősebb játékosokat foglalkoztató ellenfeleink. Az ilyen csapatokkal alaposan megszenvedtünk – nemcsak azok, akik tavaly még a kadettek között játszottak, hanem a többiek is. Ennek ellenére sokszor felvették a versenyt a náluk 1-2 évvel idősebb játékosokkal is. Ha a keretünk együtt marad, fizikálisan és játéktudásban is fejlődni tud, akkor jó csapat lesz, amelynek senkitől sem kell félnie.
Megterhelő volt várni az első győzelemre?
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. Leginkább azért volt az, mert több nyerhető mérkőzésünket is a végjátékban buktuk el. Ezeken nagyon kicsi hiányzott, hogy előbb megtörjük a rossz sorozatot és átszakítsuk a gátakat. Talán a rutintalanság, talán a fiatalság miatt sikerültek így a végjátékok, de az is lehet, hogy ennyivel erősebbek voltak az ellenfelek. Tanulni kell ebből az időszakból a fiúknak és nekünk, edzőknek is, hogy később hasonló szituációba kerülve már a jó döntéseket hozzuk meg.
Neked vezetőedzőként ezek voltak a bemutatkozó mérkőzéseid. Hogy élted meg a debütálást?
Egyelőre keresem a saját stílusomat. Volt egy elképzelésem, ami természetesen változott annak függvényében, hogy milyen adottságokkal rendelkeznek és hogyan teljesítettek a fiúk az edzéseken és a meccseken. Látom már, hogy mi fekszik a csapatnak és hol vannak a korlátai. Kialakult, hogy hogyan tudunk együtt dolgozni. Más az oldalvonal mellől megélni a meccseket. Amikor bent vagyok a pályán, én hozom meg a döntést, edzőként viszont azon kívül, hogy megmondom, mit csináljanak a játékosok, nem tudok mást tenni. Nem biztos, hogy ugyanúgy hajtják végre a kéréseimet, ahogy én azt elképzeltem. Még szoknom kell, hogy mindkét szerepben benne vagyok.
Mik a csapat céljai a szezon további részében?
Szeretném, ha a játékosok még tovább fejlődnének egyénileg és csapatként is, és ez meglátszódjon a játékunkon is. Azt is szeretném, ha meccseket nyernénk, hiszen sokat számít a fejeknek a sikerélmény.
