Női élvonalbeli csapatunk szombaton kezdi meg az alsóházi rájátszás küzdelmeit. A Darazsak elleni mérkőzés előtt csapatkapitányunkkal, Laufer Gabriellával beszélgettünk az alapszakasz tapasztalatairól és élményeiről.
Mit mondott nektek Gergő az öltözőben a Cegléd elleni meccs után?
Azt, hogy legyünk büszkék magunkra. Újonc csapatként az utolsó forduló előtt arról beszéltünk, hogy bejuthatunk a rájátszásba – ez nagyszerű dolog. Nem voltak ilyen elvárások a szezon előtt. Azzal, hogy nem voltak kiesési gondjaink, felszabadultan játszhattunk a mérkőzéseken. Azt a célunkat, hogy harcban legyünk a legjobb nyolcért, teljesítettük. Most pedig jó esélyeink vannak megszerezni a kilencedik helyet, ami egy Magyar Kupa-szerepléssel szerintem jó eredmény lenne.
Mondhatjuk, hogy nem idegenben, hanem otthon buktuk el a rájátszást a Cegléddel szemben?
Abszolút. Hazai pályán le kellett volna győznünk őket, de sajnos nem tudtunk mit kezdeni a negyven perces zónájukkal. Ha az a meccs megvan, az utolsó fordulótól függetlenül nyolcadikak vagyunk. Mindig van egy legrosszabb meccs a szezonban – nekünk ez volt az. Továbbá hiányzott az az extra, hogy legyőzzünk egy nálunk erősebb csapatot.
Volt olyan meccs az erősebb csapatok ellen, ahol érezted, hogy megfoghattuk volna őket?
A hazai Szekszárd elleni mérkőzést mindenképp megemlíteném, ahogy a Vasas elleni idegenbelit is. De ide kívánkozik a pécsi mérkőzésünk is, ahol az utolsó percekig nagyon szoros volt az állás. Azt gondolom, hogy ebben a fordulóban tettük le a névjegyünket a szezonban. Nagyot harcoltunk, felvettük a kesztyűt a pécsiek agresszív játékával.
Okozott bármilyen törést a ceglédi vereség?
Szerintem nem. A következő edzéseken egyáltalán nem láttam a játékosokon, hogy el lennének keseredve. Nyilván fel kellett dolgoznunk a mérkőzést, de nem történt tragédia. Óriási dolog lett volna bejutni a rájátszásba és élveztük volna minden percét, így viszont építkezhetünk tovább és olyan mérkőzések következnek, amiken hozzánk sokkal közelebb álló csapatokkal játszhatunk, így biztosan több sikerélményünk lesz.
Milyen csapatkapitányként vezetni a lányokat az élvonalban?
Úgy érzem, hogy sokkal könnyebben ugrottam meg a feladatot, mint tavaly, amikor hazatértem. Az inkább egy tanulóév volt, idén pedig sokkal gördülékenyebben megy minden. Ha kell, kiállok a csapat élére a pályán és azon kívül is. Nem mondom, hogy egyszerű dolgom van, mert sok a teendő, de nagyszerűen érzem magam ebben a szerepben és szeretek segíteni a többieknek.
Felsorolok néhány pozitív eseményt az alapszakaszunkból: első győzelem az A-csoportban, BEAC elleni győztes tripla, Magyar Kupa részvétel és válogatott meghívó. Melyik számodra a legkedvesebb emlék?
Nehéz kérdés (mosolyog). A BEAC elleni győztes tripla és a Magyar Kupa egyenértékű, hiszen egyikből következett a másik. Harmadik helyre tenném a BKG elleni győzelmünket. Extra meccs volt, ahol egy kis történelmet írt a csapat. A másik kettő nagyon más, de boldog voltam a triplám után is, a válogatott meghívónál pedig csak fel-alá futkároztam és ugráltam a lakásban, annyira örültem neki. A hármasom is nagyon erős, minden mérkőzésünk előtt megnézem az erről készült videót, a rajta szereplő embereket. Tegyük meg a válogatott behívót, mert az egy hosszabb távú cél fontos mérföldköve volt, amiben benne van az egész év munkája.
Milyen érzés volt székesfehérváriként, hazai pályán játszani? Mekkora támogatás érkezett a lelátóról?
Nagyon sokat jelent, hogy itthon lehetek és a család, barátok és a kis csapatom, az Ugrómókusok előtt. Amit kiemelnék a hazai meccsekből, az a lefújás utáni pacsizás. Hihetetlen érzés körbemenni a csapattal és megköszönni a nézőknek a buzdítást. Örülök, hogy ennyien ott vannak a meccseinken az Akadémiáról is. Nem egyszer köszönnek rám az utcán is gyerekek, és végeredménytől függetlenül megdicsérnek, bíztatnak minket.
Végezetül: Milyen mentalitású csapat fog kifutni szombaton, a Darazsak ellen a pályára?
Ugyanolyan, mint eddig. Harcolni fogunk, felszántani a parkettát. Nyerni szeretnénk, megyünk előre a kilencedik helyért.
