Két és fél hét után játszottunk ismét tétmérkőzést, játékra, sikerre éhesen vártuk a Vasas elleni összecsapást.
Örültem hogy a lányok ezen a téren ott folytatták, ahol hazai pályán abbahagytuk, remek energiákkal kezdtük a mérkőzést. A ránk már-már jellemző agresszív kezdéssel sikerült sokkolni ellenfelünket, nagyszerű labdaszerzésekből, lepattanókból gyors, könnyű ziccerekkel léptünk el. Ugyanezt a szintet képesek voltunk a második tíz percre is átmenteni, hol csapdás letámadással, hol félpályás zónavédekezéssel bizonytalanítottuk el a Vasast, ezekből pedig mind lendületet vettek támadásaink.
A második félidő is zömében ebben a mederben telt, tartottuk magunkat az alapelveinkhez, nem engedtünk agresszivitásunkból és céltudatos kosárlabdánkból. A mérkőzés utolsó öt perce kelt bennem némi rosszérzést, tömegesen adtunk oda a labdákat ellenfelünknek és kínáltuk tálcán a második esélyes pontokat, így a közel harmincpontos előnyünk felére apadt a végére.
Mindentől függetlenül nagyon büszke vagyok a lányokra, ismét óriásit harcoltak, és jó pár szép jelenettel is megörvendeztettek. Az előzetesen kért három fontos mutatóból kettőt tudtunk teljesíteni: 50 pont alatt tartottuk az ellenfelet és kevesebb eladott labdával zártunk mint vendégeink. Vasárnap a következő meccsen esély nyílik arra is hogy lepattanózásban is fejlődjünk!
