Andrea Turchetto

Interjú Andrea Turchettoval

Petz Gábor

Botos Péter

Fiú szakágunk vezetője, aki egyben az U18-as csapat vezetőedzője „A” döntőre készül. Csütörtökön kezdődik a debreceni finálé, ami előtt hosszabb interjúban kérdeztük olasz edzőnket, milyen benyomásokkal telt a szezon, hogyan fejlődtek a keze alatt srácaink, hol tart a fejlődésben többi fiú csapatunk, és természetesen mit vár a döntőtől. Interjúnkat angolul és magyarul is közöljük.

Ha az egész szezont, úgy ahogy van össze kéne foglalnod, mivel és hogy kezdenéd?

Ez a szezon szerintem már az első évben elkezdődött, amikor a fiú szakág vezetőjeként megérkeztem. Mikor ide jöttem, Dávid Kornéllal és Matus Gáborral arra jutottunk, hogy egy kétéves programot hozunk létre. Emlékszem, pár nappal azelőtt, hogy elindultam Olaszországból, adtam egy interjút egy helyi lapnak. Azt kérdezték milyen célokkal érkezem Magyarországra? Azt válaszoltam, hogy Magyarország egyik legjobb akadémiája szeretnénk lenni. Két évvel később a számok magukért beszélnek: az akadémiai korosztályokban tavalyhoz képest mindegyik csapatunk előrébb végzett.

Létrehoztunk egy kosárlabda szakmai programot, melyben edzők és játékosok U14-től NB II-ig egy módszertan szerint dolgoznak. Az U18-as „A” döntő például nem csak egy csapat eredménye. Ez az egész akadémia teljesítménye.

Boldogok vagyunk, mert nagyszerű eredményeket értünk el, mindezt úgy, hogy a saját szemléletünk és ötleteink mentén haladtunk a saját utunkon. Büszkén mondhatom, hogy másképp kosárlabdázunk, mint a többi csapat, és ez az oka annak, miért tudunk nálunk biztosan erősebb csapatokat is legyőzni. Erősebbnek lenni nem mindig jelenti, hogy egyben jobb is vagy.

Kezdjük a teljes fiú szakággal! U16-os és U14-es csapatunk is országos döntőbe jutott, és sikeresek is voltak a „B” döntőkben. Elégedett vagy a fiúk fejlődésével?

Örülök a sikereiknek, de összességében még jobban örülök annak, ahogy játszanak. Képesek voltunk eredménykényszer nélkül, nagyszerű kosárlabdát felmutatni mindkét korosztályban.

A játékosokat egy adott edzői felfogás szerint kívánjuk képezni. Ez néha nehéz, és gyakran nehéz az edzőnek elvonatkoztatni az eredményességtől, de ennél nagyobb képet kell néznünk és az egész folyamatot látnunk kell! A játékosainkat mindegyik korosztályban arra kell nevelnünk, hogy a jövőben megállják a helyüket profi körülmények között is akár, vagyis mindennek amit a jelenben teszünk, csak akkor van értelme, ha napról napra valami újat próbálunk tanítani nekik.

Ez az első teljes szezonod az U18-as csapat vezetőedzőjeként. Az augusztusi felkészüléstől látszik folyamatos fejlődés a srácokon, és valóban egészen más stílust is képviselnek a pályán. Mi változott az életükben, hogyan közelítetted meg ezt a szezont?

Mindenekelőtt szeretném az idei szereplésünket, a most elért nagyszerű eredményünket Hegedüs Péternek ajánlani. Testben lehet, hogy már nincs velünk, de a szelleme, a szenvedélye és a munkamorálja minden nap itt van velünk. Neki ajánlom az „A” döntős szereplésünket, biztos vagyok benne, hogy odafentről nagyon büszkén nézi a fiúkat, akik a kezei közt nőttek fel.

Mindegyik játékos, aki bekerült a programunka hihetetlen elhivatottságot és ambíciót mutatott a közös munka iránt, aminek lényege az volt, hogy mindenkiből hozzuk ki a benne rejlő maximumot. Hónapokig nagyon keményen dolgoztak az edzéseken, sőt sokan dupla terhelést kaptak, U16-ból U18-ba, U18-ból NB II-be feljátszva. Megértették, hogy áldozatokat kell hozni, az edzéseken vért kell izzadni, mert az eredményekhez szenvedély és szorgalom vezet, nincs könnyebb vagy rövidebb út. Remélem ezt a leckét egy életre magukkal viszik, mert nem csak a kosárlabdázásban, a későbbi életükben is jól jöhet még!

A fiúkkal napról-napra építettük a kapcsolatunkat, kölcsönösen bízva egymásban és tisztelve egymást. Mostanra tudom, hogy készek harcolni, amikor csak azt mondom, és remélem tudják, hogy én is kész vagyok harcba szállni értük.

Az első pár mérkőzés nehezen indult. Az alapszakaszt 5-9-es mérleggel zártátok, majd a rájátszásra ez pont megfordult. Gyengébb ellenfelek következtek, vagy beérett a munkátok és a srácok ekkor kezdték megtapasztalni „újonnan jött erejüket”?

Az biztos, hogy a szezon első felében jobb ellenfelekkel találkoztunk, de később is összeakadtunk hasonló erősségű csapatokkal. Én úgy gondolom a fejlődésünknek köszönhetően alakult jobban a mérlegünk.

Ha megnézünk bizonyos „rossz” eredményeket, azt is látni kell, hogy ezeken többnyire hiányzókkal játszottunk, sérülésekkel küszködtünk, ami óhatatlanul kihat a játékunkra. Ráadásul átlagosan 4-5 kadett korú játékosunk játszott szezon közben az U18-as bajnokságban, számukra különösen nehéz volt sokszor egy magasabb szinten játszani.

Akárhogy is, a döcögős kezdés ellenére tudtam, hogy jó úton haladunk. A játékosoknak meg kell tanulniuk teljesíteni. Sokszor, miközben új dolgokat tanulnak, küszködnek, szenvednek, mert az újonnan tanult elemeket egyből hatékonyan adaptálni nagyon nehéz. Időre van szükség, hogy a tanulási fázisból teljesítménybe lépjünk át. Viszont azzal, hogy minden nap velük voltam, volt alkalmam látni a fejlődésüket, úgyhogy én egyetlen percre nem vesztettem el az önbizalmamat és a hitemet abban, hogy jókor, jó időben, minden a helyére kerül majd.

Beszéljünk a PVSK elleni párharcról! A keresztjáték első körében hatalmas hazai fordítást láthattunk a második meccsen. Ekkor állt össze minden vagy különleges felkészülést végeztetek az ellenfélből?

Az elmúlt két évben arra törekedtünk, hogy a játékosaink támadásban és védekezésben egyaránt rendelkezzenek olyan eszközökkel, melyeket előhúzva készek vagyunk bármilyen helyzetre reagálni. Éppen ez a szemlélet, a korábban már említett hosszú távú tervezés adott esélyt arra, hogy egynél több opcióval a kezünkben lehessünk versenyképesek.

Természetesen itt a véghajrában az ember már sokkal jobban fókuszál egy-egy meccsre és épít a saját erősségeire, valamint igyekszik kihasználni az ellenfele gyengéit. De alapjában véve ez is a filozófiánk alapja: ne csak játékokat tanuljunk meg, hanem tanuljuk meg az ellenfél gyengeségeit kihasználni.

Ezt követően a játékosoknak meg kell tanulniuk, hogy a kosárlabda alapja a szívben, az energiában és erős mentalitásban rejlik. A PVSK ellen labdabirtoklásról labdabirtoklásra, folyamatosan hittük el mindannyian, hogy megfordíthatjuk az állást. Az volt a célunk, hogy szoros meccset játszunk az utolsó negyedig, mivel tudtuk, hogy a fizikális edzéseinknek köszönhetően a meccs legvégét jobban bírjuk majd, mint az ellenfelünk. Így is lett, keményen rákapcsoltunk és az utolsó pillanatig nem lassítottunk le.

Ezt követően még egy párharc maradt a keresztjátékban, ami már az „A” döntőért zajlott. A srácok különös önbizalommal játszottak a Zalaegerszeg elleni meccseken. Mit árulhatsz el a felkészülésről, mi történt a háttérben a PVSK elleni találkozók után, ami ekkora lökést adott a csapatnak?

A megközelítésünk mindig ugyanaz: tudjuk a határainkat és ismerjük az erősségeinket. Az én fejemben, elég ha 1% esélyünk van a győzelemre. Kőkeményen megdolgozunk a pályán azért, hogy abból az 1 százalékból valóság legyen.

A Zalaegerszeg egy sokkal erősebb csapat, három játékosuknak is van már NB I-es tapasztalata, akiknek a különbséget kellett volna jelenteni ebben a párharcban. De nekünk is volt előnyünk: a kosárlabda tudásunk jobb volt mint az övék, agresszívebbek voltunk náluk, a csapatmunkánk elegendő volt ahhoz, hogy eltüntessük a két csapat közti különbséget, és taktikai síkra tereljük a meccseket. Képesek voltunk koncentrálni és erősek maradtunk nyolcvan percent át, amiért egy döntőbe jutás a jutalmunk.

Most még erősebb csapatok várnak majd ránk, de nincs mit veszítenünk és minden tőlünk telhetőt megteszünk majd, hogy felvegyük velük a versenyt.

Még a múlt szezon végén, azzal a tervvel készült erre az idényre, hogy minden kiemelt csapatunknál három edző dolgozzon. Milyen hatással volt a három „A” csapatunkra ez az újítás?

Abban hiszek, hogy ha eredményt akarsz, fejlődést akarsz, akkor rengeteg időt kell fektetni a munkába. Számomra nyilvánvaló volt, hogy aki főállású edző, az kapjon “A csapatot. Beszéltem Gáborral és Kornéllal erről, és támogatták a tervemet, hogy ebbe az irányba lépjünk.

A mennyiség is fontos, de a minőség még inkább. Mindegyik edzőnknek teljes figyelmét a csapatára kell koncentrálnia, a hét minden napján a játékosain és a kosárlabdán kell, hogy járjon az agya. Ha így közelítjük meg a munkánkat, a játékosok automatikusan érezni fogják rajtunk ezt az elhivatottságot, szenvedélyt, amit aztán a maguk módján ők is követhetnek. Nincs itt semmi varázslat, csak munka és rendszer.

Te nap mint nap két fiatal, tehetséges edzővel dolgozol. Hogyan látod Blahó Barni és Gáll Doma fejlődését?

Két nagyon különböző ember, akik egészen más háttérrel is bírnak. Barninak több tapasztalata van már, több tudása is, úgyhogy az ő célja az volt, hogy apró dolgokon változtasson és egyes szituációkat más megvilágításban lásson. Egy nagyon okos, lojális, őszinte srác, akivel jó együtt dolgozni. A játékosai szerencsések, hogy ő lehet az edzőjük.

Doma fiatalabb és még nagyon a karrierje elején jár, de nagyon tehetséges és jól érti, átlátja a kosárlabdát, gyorsan tanul. Már tavaly is sokat dolgoztunk együtt, idén pedig gond nélkül léphetett előre. Amit mindenképp meg kell értenie, hogy a tehetség önmagában még nem elég a sikerhez, sokat kell dolgoznia magán, hogy napról napra fejlődjön, de nem csak a kosárlabda területén. Aki csak a kosárlabdát ismeri, az valójában nem tud semmit erről a játékról.

Visszatérve az U18-as fiúkhoz! A szezon első felében kipróbálhatták magukat többen az NB II-es bajnokságban. Hogyan hatott ez a kihívás a fiúk egyéni fejlődésére?

Mindenkinek nehéz, amikor egyszerre két fronton kell helyt állni. Sok meccset játszottak felnőttek között, ami egy egészen más, fizikális szintet jelentett. Ennek ellenére, azt gondolom ezekkel a fiúkkal még ennél a szintnél is magasabb színvonalat kell megcéloznunk.

Már önmagában azért hasznos volt az NB II, mert jó néhány kiöregedett, saját nevelésű játékosunk volt, akiket így meg tudtunk tartan, ráadásul helyi játékosok is érkeztek a csapathoz, akik a napi edzés rutinban segítették a juniorokat. Ezeknek a srácoknak elévülhetetlen érdemei vannak abban, amit a szezon végén az U18-as csapat elért.

Mielőtt Székesfehérvárra érkeztél, küldtél egy videót, melyben azt ígérted, biztos vagy benne, hogy komoly sikereket érünk majd el közösön. Mit gondolsz erről és az eddigi magyar munkádról?

Nagyon boldog vagyok, hogy így döntöttem akkor, és elvállaltam ezt a munkát. Nagyszerű emberekre találtam, akik nagyon szívükön viselik az itteni gyerekek sorsát és imádják a kosárlabdát. Ez nagyon fontos és nem olyan könnyű ilyen közegre lelni.

A játékosaink szülei jó ha tudják, egy olyan egyesülethez tartoznak a gyermekeik, melyet magasan kvalifikált, lojális és nagyon jó emberek vezetnek. Hajlamosak vagyunk néha kifelé tekintgetni, és ilyenkor fontos igazán, hogy tudjuk, valójában mennyire szerencsések is vagyunk, hogy számíthatunk a DKKA-ra.

Egyszer egy interjúban kiemelted, hogy „sosem vagy elégedett”. Ehhez képest szerdán útra keltek egy nyolcas döntőre, amire az elmúlt négy évben nem volt példa a DKKA életében. Ez azért elég jól hangzik!

Örülünk annak, amit elértünk, de ami a legfontosabb, az még csak előttünk áll. A Zalaegerszeg elleni meccs után, hétfő reggel Barni, Doma és én máris elkezdtük feltérképezni a nyolcas döntő csapatait, és mostanra el is készítettük belőlük a riportokat.

Tudjuk, hogy a csapatunk kapásból a csoportban három nemzeti akadémiával kell, hogy szembenézzen. De mégis hogy lehetnénk ma elégedettek, ha holnap egy még nagyobb lehetőség előtt állunk majd? Nincs veszítenivalónk, igyekszünk egy kicsit még tovább feszegetni a határainkat, és meglátjuk mit hoznak a meccsek. A java csak most jön!

[ENGLISH VERSION]

If you had to sum up this whole season, where and how would your start all in all?

This season started at the beginning of my first season as Academy’s Director. When I came to DKKA, according with Kornél and Gábor, we decided to create a 2 years program. I remember that few days before I left Italy I had an interview with a local website: they asked my goal approaching my new experience. I told them that we will be one of the best Hungarian Academy. After 2 seasons facts are talking.

We realize a basketball program that involves coaches and player from Under14 to NB2: this final is not just an U18 team result. It is the full Academy result.

We are happy because we achieve a great result playing and respecting our basketball Vision and Idea: I am proud to say that we play differently than other teams and that’s the reason why we were able to beat team that, for sure, were stronger than us. But being stronger doesn’t mean being better.

Let’s talk about the whole boys department a little bit! U16 and U14 first teams reached „B” Final and had some success during the previous weeks. Are you delighted with the development of the players in this season?

I am happy for the result they get but, overall, I am happy about the way they play. We were able to having pretty good result without thinking about just the result.

We keep the player in the middle of our coaching method: it’s a hard choice and sometimes it is difficult to be coherent but we need to look at the whole process. Our players have to become good senior players so their present makes sense only if it takes them to new improvements every single day.

This is your first full year with U18 guys, and since august, from the training camp we could see tremendous progress and a way different type of basketball. What have you changed in their life?

First of all I want to share this result with Péter Hegedüs: his body is not with us anymore but his Spirit, his Passion and his Work Ethic lead us every day. I dedicate this result to him being sure that, from Above, he is proud of the kids he has raised up for years.

All the players involved in our program have shown an unbelievable dedication and ambition to try to get the maximum of his potential. They worked hard for months practicing everyday and playing double competition.

They understood that sacrifice, suffering, hard working and passion are the keys to get results: no shortcuts allowed. I hope that they will be able to keep this lesson not just for basketball but also for their life.

We build our relationship day by day trusting and respecting each other. I know they are ready to fight for what I tell them and, I hope, they know I am ready to fight even more to give them the right tools to be successful.

First few games were tough and challenging in the regular season. 5 wins 9 loses and this literally fliped during the playoffs. It caused by weaker opponents or the development of the team began here?

For sure on the second part of the season our opponents were better, especially during the playoffs. So, the flip was because of our upgrades.

If we look at initial “bad” result we need for sure by aware that we had a lot of injuries that effect some of our games. Plus, we have 4-5 Under 16 players that, because of his age, they needed more time to be ready for an higher level.

Anyway, even during the hard beginning I knew that we were in the right direction. Players need to learn and to perform: many times, while they are learning, they struggle to put on the court what they learn being efficient at the same time. You need time to align learning process and performance.

But being with them every day, I was able to see their progress so I never lost confidence that, at the right moment, pieces would come together.

Matchup against PVSK – for reaching the finals – brought an amazing comeback victory at home. This was that moment, or did you prepared for this game specially?

During the two years, we build our toolbox both offensively and defensively in order to be ready to face different situations. This “long-term vision” way of coaching gave us the chance to face different games with more than one option in our hands.

Of course, during the last part of the season, we adjust our choices using our stronger points to attack our opponents’ weaker sides. That’s the basement of our teaching method.

Then players need to know that, before every basketball talk, heart, energy and strong mentality are the basement. Against PVSK we all believed that we could turn the situation building our victory possession after possession. If we thought to cover the gap in three minutes… we had zero chances to take the game home.

Our goal was to have a close game at the last quarter because we knew that, mostly of the time, thanks to the way we are used to practice, we have more energy than our opponents. So we were able to push hard until the last moment.

After those games, there was one last step to reach the Final Eight. Boys seemed to be playing with extra confidence against Zalaegerszeg. What can you tell us, what happened to them after the PVSK win and how could you describe the success against ZTE?

The approach is always the same: we know our limits and we know our strengths. In my mind it’s enough having 1% of chances to win a game. We will work our ass off to make that 1% reality.

ZTE was a way stronger than us: they have 3 players with experience in 1st division who supposed to make the difference. But we had some advantages too: our basketball knowledges were more than theirs, our aggressiveness was more than theirs, our team system is solid enough to reduce the gap and lead the game tactical wise. We were able to be focus and strong for 80 minutes and we get the Finals.

Now we are going to face even stronger teams but we have nothing to lose and we will do our best to compete and have fun.

Before the season, you had a plan with three coaches on each of the first teams. How this innovation affected the teams and the coaches?

I really believe that to get result you need to invest a lot of time. So, for me it was obvious that our professional coaches were in charge of the “A Teams”. I talked about this with Gabor and Kornel and we agreed on moving in this direction.

Quantity is important but quality is important as well: every coach has to be fully focused on his team and his players; thinking about his team and about basketball 24/7. If we approach our job in this way, players will feel immediately this kind of passion and ambition. So, if they feel, they will also follow the same approach.

There is not magic. Just working and organization.

You are working day by day with two of our young and talented coaches. How much has Barni and Doma improved next to you?

They are very different and of course they had also different backgrounds. Barni has more experience and more knowledges so his goal was just changing a little bit his point of view about some situations. He is a very smart guy, loyal and honest. His players have to be very happy because they are super lucky.

Doma is younger and he is at the really beginning of his career but he has talent and he understands basketball pretty good and quickly. We worked a lot together the first season and, in this second one, he could walk alone without any problems. The main thing he needs to keep in his mind is that being talented and smart is not enough to be successful: he needs to work on himself every day improving not just as a coach but also as person. Who knows just about basketball, knows nothing about basketball.

Back to the U18 boys! In the beginning of the season, they could try themselves in NB II championship. How do you see the impact of this challenge on the guys?

Making a double competition with few players was very tough for everybody. They played a lot a games but they had the chance to compete against a different physicality so for sure it was pretty useful even if I think that we have to aim for something higher than NB2.

For sure having NB2 gave us the possibility to practice at a higher level because we could keep some older players that raised up the level of our daily competition. Those guys were very important for us their younger teammates and for sure they have big credit for the achievement of the U18 final.

Before you came to Székesfehérvár, you sent us a video and promised great satisfaction. What do you think about this hungarian journey?

I am very happy about the choice to come over here: I found amazing people who really care about basketball and about doing their best to develop our players.

That’s very important and it’s not easy to find.

Our players’ families need to know that: their kids are inside a very good organization leaded by fair, loyal and qualified people. Sometimes we always look outside to get more but, in this case, they have to know how lucky they are to count on DKKA organization.

Once in an interview you said that you were never satisfied. However, in the last four years none of our teams have been able to make the „A” Final. This sounds pretty satisfying!

We are happy and proud of what we achieve. But the most important result that we can get is … the next in front of us.

After ZTE game, on Monday morning Barni, Doma and I started watching our next opponents and preparing the reports.

We know that in our group we are going to face 3 National Academies: how can we be satisfied today if tomorrow we have the chances to try to be even more?

We have nothing to lose: we will try to push our limits a little bit further and then we will see where we will arrive. The best is yet to come.

ÉLŐ KÖZVETÍTÉS