Az aktuális Európa-bajnokságra immár hetek óta az MKOSZ-csarnokban készülő U18-as válogatott keretében két játékos képviseli utánpótlásunkat, Takács Milán és Polster Attila. Előbbi számára azért különleges ez a felkészülés, mert először pattogtat ikertestvére, Martin nélkül. Korábban akadémiánkon és a korosztályos nemzeti együttesekben mindig együtt szerepeltek.
– Vélhetően újszerű, hogy nincs veled a testvéred.
– Ez valóban furcsa, eddig nem hagytam ki a klub, illetve a válogatott edzőtáborát a tesóm, Martin nélkül. Most is azért történik, mert ő sérült volt szinte az egész szezonban. Nemrég tért vissza térdszalag-szakadás után.
– Távollétében vélhetően albás klubtársaddal, Polster Attilával osztod meg a szobáját.
– Igen, jóban vagyunk, ami természetes, hiszen ugyanazt az egyesületet képviseljük.
– Mivel folyamatosan tagja vagy a korosztályos válogatottaknak, nyilvánvalóan mindenkit ismersz a keretben.
– Nem csak a korábbi edzőtáborokban, a bajnoki meccseken is találkozunk, a legtöbb társamat jól ismerem. Kimondottan jó a hangulat, akik újak a keretben, azokat igyekszünk mihamarabb befogadni. Összességében elmondható, rendkívül összetartó, jó társaság gyűlt össze. Az első két hetet Kecskeméten töltöttük, ahol a második hét során mértük össze tudásunkat a szlovén válogatottal. Aztán költöztünk Fehérvárra.
– Már rutinosnak számítasz a kontinens korosztályos seregszemléin. Mikor mutatkoztál be címeres mezben?
– Két éve, 2016 nyarán az U16-os csapat tagjaként vettem részt a szófiai Európa-bajnokságon. Emellett a korosztályos, 3×3-as Eb-n és világbajnokságon is szóhoz jutottam. Előbbi tavaly szeptemberben hazai pályán, a Hajdúság fővárosában, Debrecenben, utóbbi pedig két hónappal korábban, júliusban, Kínában került megrendezésre. Szeretem a 3×3-as verziót is, de a hagyományos, 5×5-ös kosárlabda prioritást élvez. A bulgáriai seregszemle volt az első, most lesz a második torna, amelyen részt veszek, az 5×5-ös válogatottban. Szeretnék minél több időt pályán tölteni, hasznos tagja lenni az együttesnek. Július 27-én indulunk a macedón fővárosba.
– Ezúttal mi az alapvető elvárás a címeres mezes gárdával szemben?
– Véleményem szerint megvalósítható az A-Divízióba való feljutás, de pontosan tudjuk, ehhez sokat kell dolgoznunk a nyáron. Három hét múlva kelünk útra. A keretszűkítésre rövidesen sor kerül, mindenképpen szeretnék az utazó csapat tagja lenni és tevékeny részt vállalni a kitűzött céljaink elérésében.
