Egész héten a csapat betegséggel küszködött, olyannyira, hogy nagyrészt ennek köszönhetően 15 fős keretből 10 fő tudta vállalni a játékot. De ha ez a 10 fő egészséges, nem mondok semmit. De nem így volt, legjobb átlaggal rendelkező dobónk Szalai Dominik 13 percet tudott vállalni, kapott egy könyököst a szegcsontjába és nem tudott tovább játszani. A két Csanád, Határhegyi és Gergely ketten együtt edzettek a héten egy felet, és Szabó Viktor Koppány se edzett csak a hét 2. felében.
Ennek fényében nem is nagyon mennék bele az elemzésbe, úgy gondolom dicséret illeti a talpon maradó játékosaimat, akik végig küzdöttek. Nem játszottunk tökéletesen, de semmi panaszom nem lehet. A 2. negyedben rosszul reagáltunk az ellenfelünk zónájára, ott el tudtak lépni 20 ponttal, amit próbáltunk visszahozni, egy ponton 10-en belülre is bejöttünk, de a végére elfogytunk, így megérdemelten nyert a ZTE.
Nagyon tetszett hogy nem adták fel a srácok a körülmények ellenére sem, az utolsó pillanatig csúsztak másztak a labdákért, de ma sajnos ebben ennyi volt. Most van 2 hetünk rendezni a sorokat, felépülni a betegségekből, és megmutatni hogy amit a Sopron ellen nyújtottunk azok vagyunk mi, és ebben a csoportban bárkit meg tudunk verni.
