Két-két Budapesten és Cegléden eltöltött szezon után tért vissza saját nevelésű kosárlabdázónk, Laufer Gabi. Jelentős élvonalbeli és 3×3-as válogatott rutint összegyűjtő játékosunkra kulcsszerep vár a vasárnap kezdődő bajnoki évadban. Gabi úgy érzi, hogy készen áll a feladatokra.
Hogy érzed magad újra itthon?
Nagyszerűen. Nem is gondoltam volna, hogy ennyit hozzáad a mindennapokhoz, hogy itthon vagyok, itt van a családom, itt vannak a barátaim. Nyugodt vagyok és boldogan járok le az edzésekre.
Adódik a kérdés: Miért döntöttél úgy, hogy hazatérsz?
Tulajdonképpen most már évek óta fel-felmerül, hogy hazaigazoljak, de sem tavalyelőtt, sem tavaly nem volt reális ez a váltás, mert még nem volt meg a mostani jövőkép, a perspektíva. Tavaly ősztől kapott új lendületet a dolog, amikor a szakágvezetőnk, Gáll Tamás vázolta az Akadémia hosszabb távú terveit, és hogy milyen csapattal. kikkel szeretnék ezt elérni. Amellett, hogy ezek az elképzelések roppant szimpatikusak voltak nekem, majdnem egy szezonnyi időt tudtam gondolkodni, hogy osztályt váltsak-e. Bevallom, hogy nehéz döntés volt igent mondani a B-csoportra, de úgy éreztem, hogy a körülményeket és a célokat is figyelembe véve itt tudok a legjobban fejlődni. Az első hónapok igazolták a várakozásaimat, hiszen érzem a bizalmat, élvezem a játékot és az önbizalmam is visszatér.
Könnyebben döntöttél volna a DKKA mellett, ha A-csoportos lenne a csapat?
Sokan „megszóltak” emiatt, és én is küzdöttem kételyekkel. De aztán úgy éreztem, hogy az edzésmunka a legfontosabb számomra, hiszen abból sokkal több van, mint a mérkőzésekből. Ezzel a csapattal pedig gyakorlatilag ugyanolyan edzésmunkát végezhetünk, mint az A-csoportos csapatok. Így többet tudok fejlődni, amivel a mérkőzéseken is remélhetőleg egy teljesen más képet fogok megmutatni magamból. Úgy éreztem, hogy a korábbi szerepemből nem tudtam kihozni a maximumot, most viszont nem a ligában maradásért, hanem annak megnyeréséért fogunk küzdeni, ami többlet kihívást is ad. Olyan helyen vagyok, ahol nemcsak a saját céljaimat és a következő lépésemet tarthatom szem előtt, hanem tűzbe is mennék a címerért és mindent megtennék a csapatért.
Mennyit változott a Dávid Kornél Kosárlabda Akadémia, amióta elkerültél Fehérvárról?
Régen is nagyon szerettem itt játszani. Jó alapokat kaptam kiváló edzőktől, és már a korábbi éveimben is látszott, hogy mennyire odafigyelnek a fiatalokra, mennyi az egyéni képzés. Azóta sokat fejlődött az Akadémia. Sok erőnléti és egyéni edzés van, folyamatosak a visszajelzések egyéni és csapatszinten is. Azóta több új edzővel bővült a stáb, minden csapat mellett kettő, vagy akár három szakember is dolgozik.
Miben lettél több játékosként és emberként a Budapesten és Cegléden töltött évek alatt?
A BEAC-hoz kerülést elég nagy ugrásként éltem meg. Jó alapokat vittem magammal, de nem volt meg minden, ami ahhoz kell, hogy profi, jó játékos legyek. Főleg mentálisan volt nehéz elfogadni a megváltozott szerepemet: itt ponterős játékos voltam, ott viszont meg kellett küzdeni a játékpercekért. Újbuda a csapatjátékomhoz adott nagyon sokat: itt megtanultam átlátni az egyes szituációkat és magát a játékot. Cegléden sokkal inkább a védekezésem fejlődött, hiszen itt sokat játszottam, de nem elsősorban a saját posztomon. Emberileg azt gondolom, hogy sokkal céltudatosabb lettem. Komoly egyéni céljaim lettek, és felfogtam annak a súlyát, amit csinálok. Emellett empatikusabb, alázatosabb is lettem az évek alatt.
Frindt Nikivel végigdolgoztátok a nyarat a 3×3-as válogatottal. Hogy emlékszel vissza, illetve ez a szakág mennyit ad hozzá a játékodhoz?
Öt éve, még U18-asként kezdődött a kapcsolatom a 3×3-as játékkal. Rögtön éreztem, hogy ez a játékforma fekszik nekem, hiszen pörgős, és én is pont ilyen játékot képviselek. Ezt a nyarat úgy fogtam fel, hogy egy jó löket lesz a szezonhoz, mert védekezésben és agresszivitásban is sokat tudtam fejlődni benne. Ugyan nem jutottam be az U23-as válogatott keretbe, de nem szomorkodtam, mert tudtam, hogy jönni fog valami helyette. A kínai Women’s Series kárpótolt is, hiszen hatalmas élmény volt. Amikor Nikit is behívták a keretbe, nagyon örültem, hiszen tudtam, hogy ősztől csapattársak leszünk. Látszik a kémián kettőnk között, hogy sokat dolgoztunk együtt.
Hogy jössz ki Szentpáli Gergővel és Kovács Dáviddal?
Nagyszerű. Sok visszacsatolást kapunk, hogy mit várnak el tőlünk, és persze engem is meghallgatnak, kíváncsiak rá, hogy szerintem miben lehetünk még jobbak. Rendszeresen leülünk hármasban megbeszélni ezeket a dolgokat. Ez egy kétirányú kapcsolat. Az edzéseken is remek a hangulat, amihez hozzájárul, hogy ők is fiatalok.
Készen állsz, hogy meghatározó játékos legyél a DKKA-nál?
Igen, az a célom, hogy éljek azzal a bizalommal, amit kapok az edzőimtől. Szeretnék az utóbbi évekhez képest ponterősebbé és jobb lepattanózóvá válni, illetve fizikálisan és labdabiztosságban is előrébb lépnék. Szeretném elérni, hogy a meccsek kulcspillanataiban is bízhassanak bennem az edzők és a csapattársak. Az A-csoportos tapasztalatommal és az életkoromat tekintve is a rutinosabbak közé tartozom ebben a csapatban. Tudom, hogy a pályán kívül is vannak feladataim. Leginkább a fiatalabbakat szeretném segíteni, motiválni, kihozni belőlük a maximumot. Igyekszem tanácsokkal ellátni őket a pályán kívül is, akár az étkezéssel, pihenéssel kapcsolatos dolgokban. Szeretnék jó példát adni a lányoknak.
Jelent számodra többletfelelősséget, hogy a honlap nyitóoldalán szerepel a fotód, mint az Akadémia büszkesége?
Megható volt, amikor először megláttam, hogy ott a fotóm. Reálisan még most sem érzem azt, hogy én lennék az Akadémia büszkesége, hiszen úgy gondolom, hogy még nem értem el semmilyen komolyabb sikert, és van hová fejlődni. Most azonban, hogy hazatértem, végre újra tudok tenni a saját nevelőegyesületemért és a városomért. Ha teljesítjük azt a célt, amit kitűztem magam elé, akkor talán mondhatjuk, hogy ott a helyem a tablón.
Mégpedig?
Hogy bajnokok legyünk a B-csoportban!
