A legutóbbi találkozásunk az Albával borzasztóan sikerült. Megtettünk mindent az elmúlt 2 hétben, hogy az akkor kialakult különbséget eltöröljük.
A mérkőzés első negyede jól sikerült számunkra, az Albások nem tudták megtörni a védekezésünket, támadásban sikerült egy átlagos teljesítményt nyújtanunk így a srácok meglepődtek hogy vezetéssel mentünk a negyed végi pihenőre.
Sajnos, annyira meglepődtek, hogy el is ment a fókuszuk a támadó oldalon, mindent egyénileg akartunk első szándékból megoldani, ezt az ellenfél szépen meggátolta.
A második félidőre rendeződött egy azt gondolom reális játék kép, az Alba 1-1 kosárral tudott minket lehagyni csak.
Nagyon büszke vagyok a srácokra, mindent megtettek a cél elérése érdekében, sajnos még vannak koncentráció beli hiányaink, amin dolgozni kell.
Köszönöm az eddigi munkát a fiúknak, azt gondolom, hogy amit bele tettek, azt vissza is kapták a szezon során.
A teljes erőbedobásunk az első mérkőzésen fáradtságot vont maga után, ami teljesen normális. Viszont az a hanyagság, amivel a második mérkőzést kezdtük, illetve ahogyan a 3. negyedben folytattuk az teljesen lerombolhatja sok külső szemlélő szemében az eddigi érdemeinket.
Ez azért probléma mert mindenki élvezte, hogy végre sok hazai néző előtt bizonyíthattuk a rátermettségünket, viszont pár ember inkább az ellenkezőjét bizonyította ezen a mérkőzésen. Ennek ellenére örülök, hogy sikerült érvényesíteni a papírformát, de nem ez volt a megfelelő búcsú a bajnokságtól.
Ezzel a győzelemmel a régiónk második helyén végeztünk. Tavaly nagyjából ugyanezzel a gárdával a régió C csoportjának aljából indultunk, volt pár meghatározó távozónk és ennek ellenére is sikerült ilyen előkelő helyen végezni. Többet nem is kérhettem volna a fiúktól, gratulálok nekik.
