Felnőtt csapatunk a hétvégén magabiztos győzelmet aratott a Győr vendégeként. Volt egy visszatérőnk is: Somogyfoki Péter tíz percet tölthetett a parketten sérülése után. Pályára lépése kapcsán csapatkapitányunkkal beszélgettünk.
Hogy érezted magad újra a pályán?
Nagyon jó volt újra játszani a srácokkal. Sajnos a sérülésem elég rosszkor jött ki, pont az első edzőmérkőzésünk előtt, ezért azon a találkozón is csak néhány percet játszhattam. Éreztem is Győrben a pályán, hogy gyakorlatilag a teljes előszezont kihagytam, sőt, még az első hazai bajnokinkat is civilben ültem végig. Szerencsére sok mérkőzés lesz, hosszú a szezon, és az edzők, illetve a vezetőség is türelmes velem, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy vissza fogok tudni rázódni.
Mi történt veled pontosan?
A bal combomban volt egy elég nagy szakadás. Két teljes hetet ki kellett hagynom, majd egy hét könnyített, kontakt nélküli munka következett. A negyedik héten – talán egy kicsit túl gyorsan is – álltam vissza a kontaktos edzésekbe, amire a jobb térdem – korábban kétszer is műtötték keresztszalag-szakadással – ezen a már említett edzőmérkőzésen felvizesedett, le kellett szívni. Azóta néha még megtelik, és leragasztjuk kinesio tape-pel. Hotea Györgyi, a fizioterapeutánk kezelésének köszönhetően a fő sérülésem szerencsére elmúlt, már csak a térdemmel bajlódok egy picit. A szívem mindig visszavinne a pályára, hiszen versenyző típus vagyok és segíteni szeretnék a csapatnak, de szerencsére vannak körülöttem, akik türelemre intenek.
Ez azért is fontos, mert a felnőtt együttes csapatkapitánya lettél. Hogy esett rád a választás?
Nagyon pozitívnak értékelem, hogy megkaptam a bizalmat Bánétól és a társaktól is. Azért engem választhatott, mert nemcsak a tavalyi csapatból megmaradt fiatalokat ismerem, hanem az újonnan érkezőkkel is játszottam már együtt, és Báne (Dzunic Branislav vezetőedző – a szerk.) is volt már edzőm korábban Fehérváron. Ráadásul korban is pont a fiatalok és az idősek között vagyok félúton. Mindenkivel megtalálom a közös hangot, de a többiekre ugyanígy igaz.
Mit gondolsz az esélyeinkről a Zöld csoportban?
Erre most még nagyon nehéz válaszolni. Hosszú a szezon és még nem is teljes a keretünk. Most is vannak még sérültjeink, és sokat számíthat, hogy a bátyám, Szabolcs hogy fog tudni visszaszállni a játékba. Nagyon erős keretet sikerült összerakni a vezetőségnek, és nyilván mindenkinek a fejében ott motoszkál egy nagyszerű eredmény. Remélem, hogy be tudunk jutni a legjobb négy közé, addigra pedig reálisabb lesz a kép és látni fogjuk, hogy mire lehetünk képesek.
Az erőnlétre biztosan nem lehet majd panasz, hiszen Dzunic Branislav személye garancia a kemény munkára. Hogy bírjátok a tempót?
Mindenki sokat fejlődött az alapozás kezdete óta. Jobban bírjuk az edzéseket és mostanra mindenki tudja, hogy mire számíthat, és például mikorra kell megérkeznie, hogy az edzés kezdetére bemelegítsen és megfelelő állapotba kerüljön a következő másfél-két órára.
Nemcsak játékosként, hanem edzőként is számít rád az Akadémia. Mesélj nekünk erről!
Az U12-es korosztálynál vagyok, a B-csapatnál, Ács Péter másodedzőjeként. 10-11 évesek, vagy még fiatalabbak alkotják a csapatot, hiszen a kenguruk is sokszor velünk edzenek. Jó, hogy ketten vagyunk edzők, hiszen ez sokszor akkora létszámot jelent, ahol már külön térfélen kell gyakorolniuk a fiatalabbaknak és az idősebbeknek. Jönnek hozzánk teljesen kezdő, de ügyesebb, képzettebb gyerekek is. B-csapatként az a cél, hogy minél jobban megszeressék a sportágat, élvezzék az edzéseket és minél többet tudjanak fejlődni. Ha beleteszik a munkát, odakerülhetnek a következő években az U14-es csapatokhoz. Annak külön örülök, hogy Petivel együtt dolgozhatok, mert korábban osztályfőnököm volt, és szép sikereket értünk el a Diákolimpiákon.
