Tavaly szeptemberben tért vissza a Dávid Kornél Kosárlabda Akadémiához az egykori, albás sikeredző, a fehérváriakkal háromszoros bajnok, kétszeres kupagyőztes Farkas Sándor. Az 59 éves szakember a DKKA szakmai vezetőjeként határozza meg a férfi és a női szakág irányelveit.
– Tavaly nyáron, az Alba Regia SC újonnan megválasztott elnöke, Balássi Imre keresett meg, hogy vállaljam el az utánpótlás felügyeletét a férfi és a női szakágban. Akkor még a szövetség jelentette a főállásomat, a női utánpótlás szakmai igazgatójaként dolgoztam. Így a fehérvári munkám megbízási szerződéssel zajlott, ezen időszak alatt az elnök úr kérésére helyzetelemzést készítettem, hol is tart a férfi és a női szakág. Ez nekem is komoly kihívás volt, ugyanis az utóbbi tíz évben csak női vonalon dolgoztam, az elmúlt fél évben a fiúknál is tájékozódtam, teljes képem van a hazai kosárlabdáról, az utánpótlás nevelésről különösen. Elkészítettem ezt a beszámolót, aminek reményeim szerint az elkövetkező hónapokban komoly hasznát veszik, amikor is sor kerül a fehérvári utánpótlás rendszerének átalakítására. A nyáron a TLI-Alba Fehérvár és a DKKA közötti együttműködés újratárgyalására kerül sor, de a részletek még nem ismertek.
– Említette a közelmúlt tapasztalatait. Mi lepte meg leginkább?
– Összehasonlítottam a mi műhelyünket a nagy akadémiákkal, így a Vasassal, a Rátgéberrel, arra a következtetésre jutottam, semmiben sem vagyunk lemaradva, mindenben megálljuk a helyünket, sőt, a létszám tekintetében mi túl is szárnyaljuk őket, több mint 600 gyerekkel foglalkozunk. Fontos, hogy nemzetközi összecsapásokat vívunk, tornákat rendezünk, illetve külföldi tornákon veszünk részt, hogy gyerekeink más, döntően erősebb együttesek ellen lemérhessék, hol is tartanak valójában. A legfontosabb teendőnk az, hogy a tömegesítés, a kosárlabda megszerettetése, a tehetségek gondozása zökkenőmentes legyen. Az egész utánpótlás nevelés legfontosabb célja, hogy a felnőtt, férfi együttes számára játékosokat neveljünk. Ezért beindítottunk egy programot, kilenc fiúval, akiket elsősorban a magasságuk alapján választottunk ki, 13-15 éves korosztályban, négyhavonta visszük őket laborba, speciális mérésekre, Budapestre, hogy objektív képet kapjunk az adottságaikról, képességeikről. Valamint az elmúlt időszakban elgondolkodtunk, külföldi, utánpótlás játékosok szerződtetésén. Hazánkban kevés a magas center, belátható időn belül – hét-nyolc évet értek ezen időszak alatt – nem lesz itthon meghatározó, magas játékos, ezért felvettük a kapcsolatot afrikai klubokkal, reményeink szerint két játékos érkezik hozzánk a közeljövőben.
– Ez alighanem feszültséget szül, házon belül.
– Fontos kihangsúlyozni, egyetlen hazai játékos elől sem veszik el a helyet a nigériai centerek, érkezésük a mieink fejlődését szolgálja. Ezt a néhány évet át kell vészelnünk, amiben segítségünkre lesznek a külföldi, belső emberek. A képzés miatt fontos, hogy a mezőnyjátékosaink magas emberek ellen gyakoroljanak. Élvezem az utánpótlásnál folyó munkát, anno 1980-ban, Zalaegerszegen is gyerekkel kezdtem, pályakezdő pedagógusként, a nulláról indult az építkezés. Az első aranyérmet hat évvel később szereztük mini korosztályban, a játékosaim akkor voltak 12 évesek. 1990-ben pedig már felnőtt bajnoki címet nyertem velük. Gáll Tamás, Bencze Tamás, Völgyi Péter fémjelezte azt a garnitúrát – hogy csak a legismertebbeket említsem -, akadt közöttük szövetségi kapitány, jelenleg mindhárman az A-csoportban edzősködnek.
– Ön is dolgozott szövetségi kapitányként. Miként emlékszik a női együttesnél eltöltött két esztendőre?
– A két évre szívesen, nagy várakozással tekintettem a 2015-ös, hazai Eb-szereplésre, edzői pályafutásom csúcsa lehetett volna, ám ezt a lehetőséget már nem kaptam meg. A mai napig bánt, hogy nem vezethettem a csapatot a hazai erőpróbán. Ezért is nagyon örülök a fehérvári munkának, az utánpótlás irányítását komoly kihívásként értékelem. Nem titkolom, az új feladatom visszahozta az életkedvemet.
