Hét éve kezdte a kosárlabdát a 15 esztendős Góbi Maja Sára. Az FKSE-ben állították ki az első igazolását, tavaly nyár óta a DKKA sportolója. A tavasszal lett a válogatott keret tagja. A név kötelez: édesapja az egykori válogatott center.
– Anyukám nem kosarazott, apukám természetesen igen. Sportiskolába jártam, a Tóvárosi Általános Iskola növendéke voltam, ha mozgásról volt szó, érthetően a kosárlabda volt a legszimpatikusabb. 182 centiméter magas vagyok, tehát a termetem is indokolta ezt a sportágat.
Apukám 2009-ben hagyta abba az aktív sportot Fehérváron, a meccseire természetesen jártam gyerekfejjel, de akkor még nem érintett meg igazán, később kezdtem megszeretni. Mindig a magasabbak között tartottak számon a tornasorban, jelenleg is csak egy lány magasabb nálam, ő is kosarazik, a csapattársam. Amikor kezdtem Gerlaki Krisztina és Bekő Zsolt foglalkozott velem, a következő szezontól pedig Zsolnay Gyöngyi lesz az edzőm. Örülök, hogy az új idényben vele dolgozhatok.
Mindig élveztem a kosárlabdát, a tavasszal nagy megtiszteltetés ért, amikor meghívást kaptam az 1999-es születésűek négynapos, válogatott edzőtáborába, a fővárosba. A fehérvári klubtól én utaztam egyedül, a legtöbb lány Budapestről érkezett. Bízom abban, hogy a következő összetartáson is jelen lehetek, bár pontosan tudom, nagyon sokat kell fejlődnöm, ugyanis azok a lányok, akikkel együtt gyakoroltam a korosztályos együttesben, előttem járnak. Gyorsaságban és technikai képzettségben feltétlenül.
Korábban hívtak Pécsre, a Rátgéber Akadémia, valamint Győrbe is, de úgy döntöttem, maradok Fehérváron, itt is megkapom azt a képzést, ami a fejlődésemhez szükséges. Egyelőre nem is szándékozom eligazolni. Három éve veszélybe került, hogy magas szinten folytathatom a kosárlabdát, fájdalmaim voltak, az orvosok gerincferdülést állapítottak meg. Rossz volt a tartásom, akadt doktor, aki azt mondta, ezzel a háttal nem lehetek profi kosárlabdázó. Más specialista is megvizsgált, biztatóbb jövőképet festett, azóta gyógytornára járok, fűzőt hordok, a fájdalmaim megszűntek. Továbbra is teljes erőbedobással küzdök, hogy a céljaimat megvalósítsam, szeretnék felnőtt válogatott lenni, valamint külföldön is bizonyítani. Leginkább Spanyolországban és Olaszországban tudnám elképzelni magam, de ez természetesen még roppant távoli.
Édesapja, a tavaszi szezont a TLI Alba Fehérvár vezetőedzői posztján töltő, a nyártól Dzunics Braniszlav másodedzőjeként dolgozó Góbi Henrik érthetően büszke a lányára.
– A most véget ért szezonban a felnőtt csapatnál végzett edzői, majd vezetőedzői munkám mellett délelőttönként egyéni képzéseket tartottam az akadémia játékosainak. Leginkább fiúknak, valamint a gyakorlásokon ott volt a lányom is. Remélem, ezzel sikerült Maja Sára tudását fejleszteni. Rajta múlik, hogy élsportoló lesz, vagy sem. Bármit csinál, segítem, legyen az kosárlabda, vagy tanulás, szeretném, ha mindenben a legjobbat érné el. Akár élsportolóként is. Örültem, amikor meghívták a válogatottba, ezzel elismerték a munkáját. Bár a végleges magasságát még nem lehet tudni – az biztos, hogy nőni fog -, elvileg lehetne center is. Én azonban azt szeretném, ha a jelenlegi posztjait favorizálná, irányítóként, hátvédként szerepelne – mondja az édesapja, Góbi Henrik, egykori 40-szeres válogatott center.
