Idegesen kezdte mindkét csapat a mérkőzést, az első negyed kiegyenlített játékot hozott sok hibával. A második negyedben mi nyugodtunk meg előbb, és jó védekezésre építve kisebb előnyt alakítottunk ki a félidőre. A harmadik negyed elején nyoma sem maradt a jó védekezésnek, de amint rendeztük a sorokat hátul, elől is könnyebb dolgunk volt.
A negyedik negyedben végig minimális különbség volt a csapatok között, a végjátékban pedig a tudatosabb támadójátéknak köszönhetően egy ponttal nyertek a pécsiek. Gratulálunk az ellenfélnek a győzelemhez, de gratulálhatunk magunknak is, mert reális és megérdemelt esélyünk volt a győzelemre.
Három hónap alatt a harmadik mérkőzést játszottuk a Rátgéber Akadémia ellen. Az első két meccs egyértelmű pécsi fölénye után harmadjára sikerült nagyon harcosan és maximális koncentrációval végig partiban lenni velük. Támadásban tudunk már ennél jobban csapatként játszani, de ezt leszámítva azt gondolom a jelenlegi legjobbjukat nyújtották a játékosok, gratulálunk nekik!
Az előző, fájdalmas vereség után pihenő nélkül következett az Alba elleni helyosztó. Mindkét csapaton érezhető volt a csalódottság, alábbhagyott a koncentráció, emiatt egy alacsonyabb színvonalú mérkőzést tudtunk csak játszani. Az első félidőben így is sikerült kialakítani egy 10 pontos előnyt, a második félidőben amikor odafigyeltünk az edzésen tanultakra, akkor növeltük a különbséget, amikor nem, akkor buta hibákat vétettünk és közelebb zárkóztak a Cápák. Végül kilenc ponttal nyertünk, de úgy érzem, tudunk sokkal jobb meccset is játszani egymással. Gratulálok a Cápáknak és magunknak is, mindkét csapat sokat fejlődött a legutóbbi találkozó óta.
Összességében megint sikerült egyet előrelépnünk, de nem csak kosárlabdában, hanem fejben is. Ez a hozzáállás és koncentráció, amivel játszottunk főleg az első mérkőzésen, nagyon biztató a jövőre nézve. A Felsőházi küzdelmeket így a 3. helyen zártuk, és bekerültünk a májusi Szakmai Tornára az ország 16 legjobb csapata közé.