A két mérkőzés között elmondtam az elég mély mondani valómat a csapatnak, a lényege az volt hogy akarat nélkül nem lehet mérkőzést nyerni. A nevük vagy a mezük nem fogja helyettük megnyerni a mérkőzést.
Csakis kemény munkával, alázattal, küzdéssel, koncentrációval, izzadsággal és fájdalommal fog ez összejönni. Az elszomorító, hogy ezt olyanoknak kellett elmondanom, akik már többnyire 1,5 éve ezt csinálják és mindig látják az eredményét.
Több sem kellet, bekezdtünk a mérkőzésen, látszott hogy nem a kosárlabda képzettséggel volt előtte sem gond. Ám hiába támadtunk jól a védekezésben még mindig jelentek meg hanyag hibák, ezért nem léptünk el meggyőzően az ellenfelünktől.
Ezt meg is büntették azzal hogy valósággal bedaráltak minket állóképességileg, ami az elmúlt alkalmakkal ránk volt jellemző az összecsapásainkon. Sajnos több személyben nagyot csalódtam, mert nem tudott átállni mentálisan a csapat érdekében.
Dolgozunk rajta, hogy kijavítsuk ezt a botlást és vissza kerüljünk a régió tetejére.
Viszont Scherer Benedekre nagyon büszke vagyok, fordulóról fordulóra egyre jobban látszik a teljesítményében, a magabiztosságában és a játék képében is a munka, amit befektetett.